Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy Andor: Comenius didaktikája

hogy semmi újat sem hozunk, hanem az mintegy az előbbiek részletes kifejtése." A tartós elsajátítás elvét megfogalmazva a megtanítás fontosságának felismeréséhez jutott el. A tananyag szilárd elsajátíttatását összefüggésbe hozta nagyon szerencsésen a megértéssel, az ismétléssel, a gyakorlással és az összefoglalással. Nem vitatható, hogy számos megállapítás e vonatkozásban is mainak tűnik. Helyesen ismerte fel, hogy „szilárdan csak az vésődik be az értelembe, amit helyesen megértettek és gondosan az elmére bíztak". Szinte utasítja a tanítót, hogy „az előadásához és írásbeli gyakorlathoz mindég jeles összefoglalás kapcsolódjék." Ugyanis „lehetetlen alapos tudásra szert tenni ismétlések és minél helyesebben alkalmazott gyakorlatok nélkül". A comeniusi tananyag megszilárdítás, ill. tartós elsajátítás elve szorosan függ össze a tanulás tanításával is, mely a legkorszerűbb didaktikai elvnek felel meg. XXX Az idézett comeniusi gondolatok olyan klasszikus tömörségűek, hogy kár lenne azokat bármiféle értelmezéssel módosítani. Máig élők, érvényes törvényszerűségek, amelyek mindig is fontos funkciót töltöttek be a tanítás-tanulás folyamatában. Azok ismerete, ill. tudatos alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a hatékony, eredményes pedagógiai tevékenység a jövőben is. Sajnálatos, hogy számos esetben a törvénynek „tisztelt" tanterv maximaiizmusa volt az oka annak, hogy a tanítónak, tanárnak szinte csak a tananyag ismertetésére, közlésére volt lehetősége, nem maradt ideje a tények és az általánosítások tanulók által történő elemzésére, a gyakorlásra, az ismétlésre és rendszerezésre. Szerencsés lett volna akár a Didactica Magna újra olvasása, elemzése, értelmezése. Comenius megfogalmazta iskolakoncepció, az ún. négylépcsős iskolarendszere éppen olyan figyelmet érdemlő ma is, mint az osztály- és tanórarendszere, amelyet jelenünk kezd feszegetni. Figyelemre méltó, ma is aktuálisnak ható „napirend-receptje", amelynek lényege, hogy „egy napban 24 óra van, ha ezt az életmód tekintetében három részre osztjuk: alvásra jut 8 óra; ugyanennyi a külső foglalkozásra (az egészség gondozására, étkezésre, öltözködésre, tisztességes szórakozásra, társalgásra); jó kedvvel és unalom nélkül véghez vihető komoly munkára is marad 8 óra." 46