Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Balázs Sándor: A kommunikációs képességfejlesztés videós gyakorlattal

mezésével találkozunk. Segítik a meghatározását a pszichológiai, szociológiai és nyelvészeti kutatások is. Álláspontunk rögzítése előtt tekintsünk át ezek közül néhányat. A század eleji amerikai szociológia a kommunikációról, mint társadalmi jórészt interperszonális viszonyról beszél. "Kommunikáción azokat a mechanizmusokat értjük, amelyeken keresztül az emberi viszonyok léteznek és fejlődnek..."

1 írja Cooley. A nyelvészeti kutatások révén került a kommunikáció értelmezésébe a "szimbólum" fogalma. Ilyen típusú megfogalmazás: "A kommunikációt úgy határozhatjuk meg, mint jelentések átvitelét szimbólumok segítségével. Amikor az emberek szimbólumokkal hatnak egymásra, kommunikációt folytatnak."

2 Az idegen szavak szótárában a kommunikáció értelmezése: "közlés, közlemény, híradás, összeköttetés, tapasztalatszerzés."

3 Véleményünk szerint a fogalom leírásához akkor jutunk legközelebb, ha a gyökérig megyünk vissza, ha a szó eredetét vizsgáljuk meg. A kommunikáció szó latin eredetű, a "communicare" szóból származik, melynek jelentése közössé tenni. Mindezek alapján nézetünk szerint a kommunikáció a különböző információk közössé tételét, kicserélését jelenti az emberek között, valamilyen jelrendszer segítségével. Jelenti: az emberi gondolatok, érzelmek cseréjét írásban, szóban, jelekben; és szabályozott üzenetcsere. A kommunikáció általában négy lépésben zajlik le: információ átadás, -felvétel, -visszajelzés, -szabályozás. A kommunikációs képességek fejlesztésének elméleti alapozásánál középpontba helyeztük a verbális és nem verbális kommunikáció tanulmányozását. A kommunikációs tevékenységben, a szóbeli közléshez, annak erősítéséhez ill. tagadásához mindig társul valamilyen nem verbális információ, például: tekintet, hangszín, mozgás, arcjáték formájában. Felméréseink, tapasztalataink azt mutatják, hogy a verbális kommunikáció alkalmazásának metodikai kérdéseit jobban ismerik a hallgatók, mint a nem verbális elemekét, azok információerősítő és közvetítő szerepét. Mindezek okait kutatva az derült ki, hogy a képzésük folyamatában ~ középiskolai tanulmányaik során, logikai, didaktikai, neveléselméleti kurzusaikon ~ bizonyos alapismereteket elsajátítottak a verbális kommunikációról. Nem kaptak viszont ismereteket a nem verbális kommunikáció fontosságáról, annak a tanítás-tanulás folyamatában betöltött szerepéről, az eredményességet és hatékonyságot javító funkciójáról. A témánk szakirodalmi feldolgozása során már ráirányítottuk a hallgatóink 61