Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Lachata István: A pedagógiai képességek fejlesztéséről, a hallgatók véleményének tükrében

"Nagyon kevés volt az idő. Képtelenség ilyen rövid idő alatt feldolgozni ennyi anyagot." "A csoportot kettéosztotta a tanár úr, s így csak a csoport felét ismerhettük meg közelebbről. Úgy vélem, hogy a csoport laza kötelékét ez tovább gyengítette. Természetesen tudom, hogy ez kényszermegoldás volt, hiszen még csoportbontás után is kevés idő állt rendelkezésünkre a gyakorláshoz." "Véleményem szerint a kör (Úgy ültünk elemzéskor. L. I. ) túl nagy volt ahhoz, hogy igazán bensőséges és oldott hangulat alakuljon ki. Talán ha kisebb teremben lettünk volna... de ez így nagyon zavart." "A legkevésbé az tetszett, hogy a csoport másik felét nem láthattuk. (Hiába, nagyon sokan vagyunk!) és hogy nem tartott 23 órán át a 45 perc. Több időre lenne szükség, hogy több felvételt készíthessünk, következésképpen többet profitáljunk a gyakorlatokból." "Nem kaptunk lehetőséget arra, hogy a szituációt újra játsszuk olyan változtatásokkal, amit az értékelő kritikából elsajátíthatónak tartottunk, s megvalósítottuk." "Nagyon kevésnek éreztem azt az időt, amit egy emberre szántunk. Tudom hogy nem lehetett többet gyakorolni, de valahogy a lelkesedésem, a terveim nagy része mindig bennem maradt. Szóval erre az összetett, nehéz feladatra kevés volt ez a néhány óra... És a csoport másik fele is nagyon hiányzott." "Erre a gyakorlatra sokkal több időt és energiát kellene fordítanunk. Nagyon hasznos, és ezért a főiskola profilját errefelé kellene alakítani. Tanárok, nevelők leszünk, ezért csökkenteni kellene a szaktárgyi anyag mennyiségét, és több hasonló jó szemináriumot tartani." Az állandó időhiány sok esetben feszültséget okozott. Ennek leküzdését megkönnyítette az a jó munkatársi kapcsolat, ami a félév során kialakult a hallgatók és a gyakorlatvezető között. Jellemző erre a két utolsó idézet is, melyben a többes szám használata arra utal, hogy a hallgatók azonosultak a szemináriumvezető céljaival, gondjaival, s a gyakorlat és annak sikere közös ügy volt. Volt, aki a kortársakkal végzett gyakorlatot nem találta (igazán) valódinak és fejlesztő hatásúnak. 81