Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Szilágyi Klára: A tanácsadás mint humán szolgáltatás

egyéni boldogulás útját az iskola és szakmaválasztás nagymértékben meghatározza, így az ifjúsággal foglalkozó tanácsadó tanár abban az útkeresésben nyújthat segítséget egy fiatal számára, hogy a legmegfelelőbb döntéseket hozza, ha választási helyzetbe kerül. A tanácsadó tanár a személyiség önismeretére és lehetőségeire építve meghatározott kompromisszumok kötésére, illetve önmaguk kipróbálására biztatja a fiatalokat. Egy kompromisszum megkötése egy jól működő társadalomban a személyiség érték- és érdekérvényesítésének útját nem zárja le, hanem a kockázatvállalás és újrakezdés szükségességét és lehetőségét is tudatosítja a fiatalokban. Sok esetben a személyiség önmagára vonatkozó kíváncsiságát is kielégíthetjük a tanácsadás folyamatában, mert igen differenciált személyiségkép alakulhat ki a tanácsot kérőről, s ezt a későbbiekben saját életének szervezésében is fel tudja majd használni. A potenciális esély a személyiség számára a meglévő képességek, energiák, érdeklődek mobilizálásának folyamatában rejlik s a környezet biztosítja azokat a szereplehetőségeket ahol ezeket megvalósíthatja egy ifjú ember. A kockázati arány ebben a folyamatban kicsi, mind a társadalom, mind a tanuló részére. Elég hosszú idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy saját próbálkozásai, sikerei és kudarcai beférjenek ebbe a ún. alapozási időszakba. Az iskolai körülmények között nem ismeretlen ennek a folyamatnak irányítása, hiszen a tudatos pedagógiai tevékenység részeként az iskola mindig vállalta a személyiségformálás feladatát is. Iskolai körülmények között azonban a személyiségformálásnak a legalapvetőbb eszköze az önismeret fejlesztése igen nehéz feladatnak bizonyult eddig. Az önismeret megfelelő minőségű kialakulása hosszú folyamat, amelyet sokféle pedagógiai ráhatással támogathatunk, erősíthetünk. A módszerek sokféleségében azonban van egy fontos jellemző, mégpedig az, hogy minden esetben a gyerekek saját magukról kialakított véleményét kell kiindulópontnak elfogadnunk. Tehát ahhoz kell segítséget nyújtanunk, hogy a tanuló önmagáról megfogalmazott képe differenciálódjon. Ha valaki önmagáról tapasztalati úton szerez információt "már csak" ahhoz kell támogatást kapnia a tanácsadótól, hogy az információt értékelő módon rendszerezze, önmagára vonatkoztathatóan is elemezze. Ehhez nagyon fontos szempont, hogy a rendszerezéshez támpontot, vagyis viszonyítási pontot adjunk. A megfelelő szintű önismeret természetesen az élet számos buktatóin átsegítheti a tanulókat, de az ilyen hosszú távú célkitű275