Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Estefánné Varga Magdolna-Dávid Mária: A tanulási képességet fejlesztő óvodai kísérlet tapasztalatai és az iskolai beválás eredményei

és finom mozgások koordinációja. Téri orientációjuk problémáira utalnak a testkép, testséma zavarai, az iránytévesztések, a lateralizációs bizonytalanságok. Nyelvi fejlettségük is gyengébb lehet, amely artikulációs nehézségekben, szótalálási problémákban mutatkozhat meg. Szekunder módon az elsődleges problémákhoz különböző magatartási zavarok társulhatnak. A problémakör etiológiájára vonatkozó kutatások közül a következő elméleti hipotézisek elemelhetők ki: (Porkolábné 1989. csoportosítása alapján). ~ A neuro-pszichológiai elméletek alapfeltevése, hogy a tanulási nehézségeket minimális agyi károsodás vagy diszfunkció idézi elő, amely szelektív hatásából adódóan igen eltérő dificiteket okoz. — Az érzékszervi-motoros elméletek képviselői (Frostig 1967, Kephart 1971) az érzékelő és motoros funkció összetettségének hiányával magyarázzák a tanulási nehézségeket. E funkciók elégtelen integrációja feltételezésük szerint a korai tanulási tapasztalatok elégtelenségére vezethető vissza. Ezeknél a gyermekeknél hiányos a testséma, tájékozódásuk bizonytalan, így észlelési ingereik pontatlanok, motoros válaszaik sikertelenek, nem ösztönöznek további aktivitásra, ami gátolja a finomabb koordináció kialakulását. --Bizonyos szerzők (Pl.: Jankowsky 1979) a korai szocializációs folyamat sérüléseivel, a szociokulturális környezet károsító hatásaival magyarázzák a tanulási nehézségek kialakulását. --A viselkedéslélektani alapon közelítők (Pl.: Bateman 1969, Ross 1976) a tanulási nehézséget elsősorban viselkedési problémaként fogják fel. Nem tekintik úgy, mint a háttérben rejlő idegrendszeri vagy pszichológiai rendellenesség tüneteit, így korrekcióját is viselkedésterápiával tartják eredményesnek. — A verbális-nyelvi készségeknek nagyobb jelentőséget tulajdonító kutatók (Johnson és Myklebust 1965) hangsúlyozzák, hogy az iskolai tanulásban elengedhetetlen a megfelelő nyelvi fejlettség. A nyelvi fejlettséget meghatározza: az auditív percepció fejlettsége, az auditív diszkrimináció és auditív memória minősége. Az oki háttér feltárására irányuló kutatások - eltérő indíttatásuk ellenére -- többnyire egyetértenek abban, hogy a tanulási nehézség nem jelent megfordíthatatlan hátrányt. Speciális, egyénre szabott eljárásokkal megszüntethető, ill. enyhíthető. 200