Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh András: A magyar tanítóképzés törétnetének vázlata

A háború után, a megváltozott gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális viszonyok közepette - a népi demokratikus átalakulás viszonylag rövid időszakában (1945—1948) fellépő progresszív szellemi áramlatok közoktatási elképzeléseinek koordinálását Sík Sándor és Kiss Árpád vezetésével újjászerveződő minisztériumi tanácsadó testület, az Országos Köznevelési Tanács végezte. A testület rövid fennállása alatt több fontos feladat megoldására vállalkozott. A testület rövid fennállása alatt több fontos feladat megoldására vállalkozott. Kidolgozta az új magyar iskolatípus, a nyolcosztályos általános iskola tartalmi és szervezeti alapelveit, megteremtette és továbbfejlesztette a négyosztályos középiskolát, jelentős lépéseket tett az egységes tanárképzés megteremtésére. A reformmunkálatokon belül széles teret kapott a tanítóképzés korszerűsítésének kérdése is. A pedagógusképzés fejlesztésére irányuló széleskörű viták eredményeként az Országos Köznevelési Tanács 1947 januárjában nyújtotta be erre irányuló javaslatát a minisztériumnak. Az előterjesztés szerint az általános iskolai és középiskolai tanárok képzését az egyetem bölcsészeti karai és a velük összekapcsolt hároméves pedagógiai akadémiák látnák el. Az első két évben az általános és középiskolai tanárok közös alapképzésben részesülnének, ezt követően az általános iskolai pedagógusok képzési ideje még egy év, a középiskolai tanároké pedig három év lenne. Az 1947 novemberében Budapesten megnyíló első Pedagógiai Főiskola ~ alaposabb előkészületeket mellőzve - eléggé vitatható módon kísérli meg az egységes általános iskolai tanárképzést oly módon, hogy hallgatóknak képesítést kívánt nyújtani a nyolcosztályos iskola alsó és felső tagozatára egyaránt. Az elképzelés némely pozitívuma ellenére (széleskörű komplex szakosítás, közös szakműveltségi alapozás, az iskolatípus egészében való gondolkodás) a tanítóképzés szempontjából nem járt sikerrel. Rendkívüli mértékű volt a hallgatók túlterhelése (gyakran három szakcsoport), ami óhatatlanul is csökkentette a képzés színvonalát (12). A pedagógiai főiskolák elsietett létrehozása és irreális célkitűzései mögött a Magyar Kommunista Párt céltudatos taktikája húzódik, amellyel a hagyományos magyar oktatásügy meglévő, újból megerősödő intézményrendszerének, hagyományos értékeinek tudatos felszámolását készíti elő. A párt távlati céljaival éles ellentétben állt a koalíciós időszak polgári politikai áramlatai által kitűzött cél — a demokratikus jogállam mo- * 132