Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh András: A magyar tanítóképzés törétnetének vázlata

nek nagy formátumú ideológusa gróf Klebelsberg Kunó, az 1920-as évek vallás- és közoktatásügyi minisztere. Az új körülmények közepette kiemelkedő szerepet tulajdonít a művelődésügynek, mert úgy véli, hogy a területe népessége nagy részétől, katonai erejétől megfosztott, gazdaságilag leromlott ország csak egy területen, kultúrájában őrizheti meg a magyarság kelet-európai vezető szerepét. Az ország jobb jövőjét a szilárd nemzeti egység, és az ezeréves államiságból fakadó szellemi többlet, a kultúrfölény adja. a sokat emlegetett kultúrfölény jelszó annak ideológiai tartalmain túl szükségképpen magában foglalja a kultúrpolitikai kérdések újragondolását és ennek szellemében a dualizmus korában kibontakozó művelődésügyi intézményrendszer modernizálását. Ennek jegyében a húszas évek elején a tudomány és a középfokú oktatás került előtérbe, majd a gazdasági konszolidáció első éveiben a népiskolai hálózat, tanyasi iskolák építésével, a felnőttnevelés, népművelés, könyvtári hálózat fejlesztésével egészült ki. Klebersberg széles körű, energikus tanügyi reformjainak hatására minisztersége idején ötezer tanterem és tanítói lakás épült, elsősorban az alföldi tanyavilágban. A trianoni határokon kívülre került pozsonyi és kolozsvári egyetemeket Pécsre és Szegedre telepíti át. Megreformálja a polgári és középiskolákat, a leánynevelést és a középiskolai tanárképzést is. Modernizálja a hazai közgyűlést és a középiskolai tanárképzést is. Modernizálja a hazai közgyűjtemények szervezetét, a tehetséges fiatalok külföldi továbbképzésére több külföldi fővárosban ún. Collegium hungaricumokat alapított (10). A tanítóképzés további korszerűsítése egyrészt már a századforduló után meginduló reformmunkálatok, másrészt a klebelsbergi kultúrpolitika szellemében folytatódik. A számos reformelképzelés, a sorozatos viták eredményeként 1920-ban a miniszter a tanítóképzés időtartamát hat évre emelte fel. Az 1920/21-es tanévtől kezdődően az első osztályokban bevezették az új tantervet, egyidejűleg új szabályzat jelent meg a népiskolai tanítók képesítéséről és továbbképzéséről is. A hatéves tanítóképzés sajnos nem bizonyult életképesnek, mivel az új szervezeti felépítés sem tananyagában, sem elrendezésében nem felelt meg annak az elképzelésnek, amit a tanítóképzés szakemberei a hosszú reformmunkálatok során a korábbi években kidolgoztak. A megnövekedett képzési idő ellenére az intézménytípus továbbra is egy tago130