Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ködöböcz Gábor: Közelítések Pilinszkyhez

30. Komlovszki Tibor elemzi és értelmezi e jellemzés fontosságát. KOMLOVSZKI T.

f Balassi, Kerecsényi Juciit és az Eurialus és Lucretia, in ItK, 1969, pp. 391 — 406. 31. Vö. KÖHLER, E., Ideal und Wirlichkeit in der höfischen Epik, Tübingen, 1956. 32. LAKITS P., A kaland változásai, Bp., 1967. 33. Chretien de Troyes Percevaljában is megvan ez a kiválasztottság, csak sokkal sejtelmesebben, ott nincs meg a nagypénteki bűnbánat konkrét motívuma. 34. A szent és a profán kapcsolata az elbeszélő módszerben is megfigyelhető. Lakits Pál írja: "Az udvari elbeszélő költészet sok tekintetben profán hagiográfia. A regény a vita, a novella a miracuium..." LAKITS, P., i. m., p. 28, (valamint 53. sz. jegyzet). 35. Árgirus, p. 376. 36. Érdekes a tündér ruhájának testszíne. A korabeli magyar nyelv a színárnyalatok megkülönböztetésénél a testszínt "Fleischfarbe" értelemben használja. Gyöngyösi Murányi Vénuszának második részében értelmezvén a színeket, ezt írja: "...s test-szín megváltozóságot jegyez". Ez kétségtelenül tündér-hatás. Beniczky Péternél viszont a szenvedés színe. Az Árgirusban color corporis, incarnato, értelemben használatos, tehát megint a megtestesülés szimbolikájával találkozunk. 37. Ősi hit az északi út halál-tartalma, melyet a keresztény szimbolikus művészet is alkalmaz. Más oldalról, a középkorban élt az a hattyúleírás, miszerint a hattyúk időnként északra repülnek egy tóhoz, ahol találkoznak egymással. 38. Árgirus, p. 386. 39. Borostyán, ciprus, puszpáng, balzsamfa, cédrus, etc. Vö. VOIGT V., "A szerelem kertje", I, II, Etnographia, 1969, pp. 235-275, 1970, pp. 28-54. 40. Árgirus, p. 382. 41. Ibid. p. 383. 42. Ibid. pp. 395-396. 43. Ibid. p. 376. 44. Ibid. p. 388. 45. Ibid. p. 399. 68