Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh Béla: Janus Pannonius Mandulafácska-versének értelmezéséhez

NÉMEIII BÉLA JANUS PANNONIUS MAN DULAFÁCSKA-VERSÉN EK ÉRTELMEZÉSÉHEZ Előfordult már, hogy Zrínyi Miklós latin könyvbejegyzésének kapcsán vitatkozni kényszerültem a nemrégiben mindannyiunk mély sajnálatára elhunyt Weöres Sándor odavetett fordításával, s a vita során megtettem minden tőlem telhetőt, hogy felhívjam a szakértő közreműködők figyelmét arra, ne elégedjenek meg olyan magyar változattal, melyet egy nagy költő ihletett pillanatában lendületesen teremtett. A magyar költői megfelelő nem egyszer önálló alkotásnak tekinthető, pontosabban szólva függetleníti magát az eredeti szövegtől tartalmi és formai tekintetben egyaránt. Nem Juhász László és Jeleníts István hajdani sirámait óhajtom folytatni, mikor hangsúlyozom, ez Janus Pannonius magyarított költeményeire fokozottan áll, s ezen semmit sem szépített a pécsi Janus-konferencia óta eltelt évek sora. Csorba Győző Pajzán epigrammái csak messziről emlékeztetnek a janusi eredetire, s néhány tartalmilag hibás Janus-fordítás változatlanul ott díszeleg a középiskolás szöveggyűjteményekben, s nem hihetem, hogy a szerkesztőnek ne lett volna szerepe a 29 Búcsú Váradtól-fordítást felsorakoztató pécsi kötet elkeserítő színvonalában. Gyanús, hogy a gimnazisták kezébe kerülő tankönyv lektorai sem voltak abban a helyzetben, hogy pl. a mandulafácska-költemény janusi latinsága értésében bírálhatták volna felül a Weöres Sándortól készített műfordításra támaszkodó elemzést. [Janus Pannonius Búcsúverse 29 magyar fordításban, Pécs, é. n. (1987) Szerkesztette és a kísérő tanulmányt írta, a fordításokat jegyzetekkel ellátta Kovács Sándor Iván; Egy dunántúli mandulafáról (Weöres Sándor fordítása) Irodalmi szöveggyűjtemény I. Összeállította Mohácsy Károly, Tankönyvkiadó Bp. 1989, 254 1.] A latin líra magyar kutatója nem szívesen ártja bele magát a hazai irodalmi élet vitáiba, ám az említett költemény esetében olyan kísérteties jelenségek tapasztalhatók, hogy a további hallgatás szinte lehetetlen. A Weöres-fordítás esetenként eltorzítja a latin szöveg interpretációját! A Barrett-féle latin—angol bilingvis helyesírására és az angol fordításra (bizonnyal egy magyar tanácsadó közvetítésével) szintén hatott. (Corvina, Bp. 1985.) Az adott helyzetben szó sincs arról, hugy a filológus óhajtaná bizonyítani költők feletti felsőbbségél. Jóval inkább Catullus, Lucretius, Horatius alázatos interpretátora igyekszik megvédeni azt, ami hazánk európai hírű lírikusáé. Janus remekművének latin szövege az alábbi: 95