Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

szelesen fontos, jelentéssel bíró alapösszetevője a "Hrabal könyvé"-nek. Mielőtt áttérnék a jelenség egy lehetséges magyarázatára, fontosnak tartom a mű motívumszerkezetét is megvizsgálni, ugyanis ez utóbbinak rendkívüli összetettsége nyilvánvalóan egy tőről fakad az elbeszélői forma bonyolultságával. Az eddigi vizsgálódások alapján már kijelenthetjük, hogy egy erősen széttagolt, az idő- és térkoordináták linearitását és a cselekményközpontúságot elvető művel van dolgunk. Metaforaként felfogható történetekből, visszaemlékezésekből, párbeszédekből, fantáziálgatásokból, vendégszövegekből, allúziókból tematikus motívumok köré kristályosítja ki művét Esterházy. E tematikus motívumok szerkezete a narratív szerkezetre ráépülve tartja egyben a művet, a közöttük levő bonyolult viszonyok, kapcsolatok hálózata alakítja ki azt a "művilágot", amely a hagyományos epikai eljárásokat követő művek esetében elsősorban a cselekményre épül. Természetesen a "Hrabal könyvé"-nek is van cselekménye, amely minden szaggatottsága mellett "rekonstruálható", a főmotívumok mentén egységes történetté fűzhető, de nem ez a mű legfontosabb összetevője. A könyv két fő struktúraszervező motívuma a Hrabal- és az abortusz-motívum, amelyekhez — és természetesen egymáshoz is -- kapcsolódnak egyéb fontos, de nem döntően szerkezetmeghatározó elemek: az angyal-(vagy szakrális) motívum, a családi múlt, a politikum, az irodalom, a zene és a matematika. Bár a mű címéből kiindulva a Hrabal-motívum tárgyalásával kellene kezdeni a tematikus elemek vizsgálatát, Anna személyének és problémájának központi szerepét figyelembe véve, az abortusz kérdéskörétől indítom azt el. Az abortusz, döntés élet és halál dolgában, megsértése az isteni autoritásnak, illetéktelen behatolás szakrálisnak elfogadott területre. Ennek a problémának a középpontba helyezése alkalmat ad arra, hogy a szerző valamiféle "teológiát" és "angyaltant" csempésszen a műbe ( s ezzel az abortusz-kérdést a vallásos hagyomány alapján kapcsolja az élet, a szeretet, a boldogság problematikájához), egy különös, egyszerre szakrális és elképesztően profán képet mutatva Istenről, angyalairól, Istennek a világgal való kapcsolatáról, sőt a "Mindenható" lehetőségeiről és korlátairól! Ugyanakkor az abortusz családi kérdés is: Anna és férje kapcsolata sűrűsödik bele ebbe a problémába. A magzat kihordásának és a szülésnek kellemetlenségeitől, fájdalmaitól, következményeitől való félelem és a férj munkája, elfoglaltsága miatti elhagyatottság, elhanyagoltság érzése Annát házasságuk vizsgálatára készteti. Felidézve elemzi szerelmük, kapcsolatuk történetét, a két család viszonyait, érzelmi, erkölcsi, sőt politikai magatartásbeli beidegződéseiket. 29