Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Ödön von Horváth (1901-1938)

pikusan Horváth-"Volksslück", a "Mesél a bécsi erdő", amely meghozta írójának a régóta várt nagy sikert és az ország-világra szóló hírnevet. A darab címe a Joliann Slrauss-valcerek andalító, hangulatos világát ígéri, talán azért is, hogy annál jobban kiütközhessenek annak fájdalmas-kegyetlen torzulásai, illúzióktól megfosztott buktatói. Egy-egy figura megnevezése is varázslatos illúziót sejtet, de mondjuk a "Zauberkönig", a Tündérkirály is csupán egy beszűkült, korlátolt nyárspolgár, egy rideg zsarnok. A modern "Volksstiick"-ben az eredeti műfaj több kelléke is jelen van mint az aktualizáló közvetlenség, a játékos-bájos varázs, a szerelmi évődés, a zenei aláfestés és a megszokott "Gemütlíchkeit", ugyanakkor Horváth sajátos művészi újítással — amint a bevezetőben már jeleztük — fonák paródiát teremt a hagyományos műfajból, megfosztva azt a derűs légkörtől, az illúziók csalárd-csalfa szemléletétől, és a darab derűs-könnyed hangulatban induló jeleneteit gyakran komor akkordokkal zárja. A történet színhelyei az ismert, kedves tájak: a Duna-part, a Prater, a Wachau, a VIII. kerületi csendes utca. A szereplők ízig-vérig bécsi figurák: a "süsses Mandel", a hentesmester, áz élősködő, jóvágású aranyifjú, a korosodó, szereleméhes trafikosnő, a jó társaságból kikopott, egykori k. u. k. kapitány, a kegyetlen, rátarti nagymama, de Horváth kitűnő érzékkel "belopja" a drámába az új idők hősét is, a "Mister"-t. látszólag idilli, felhőtlen a darab expozíciója. Alfred, a könnyelmű arszlán élveteg barátnője pénzén lóversenyezik, Marianne, a "süsses Mandel" a bababoltban szorgoskodik, az együgyű Oszkár, üzlete ajtajában álmodozik, lelkében már közeli eljegyzését ünnepli. Az író figyelme elsősorban Marianne sorsára összpontosul, aki tartalmas életre, lángoló szerelemre vágyik, ezért egyszerű vőlegénye, a hentesmester talmi nyájassága elől, elvakulva a hirtelen kirobbant szenvedélyes érzelemtől, az üres széplevő, Alfred karjaiba menekül. A VIII. kerületben bérelt szegényes szobában azonban a kicsapongó szélhámos oldalán eltöltött hónapok meg a mindennapi gondok maguk alá lemelik a legszebb érzést is. A vad szerelem elhamvad. Marianne-ra az élet csapást csapásra mér; éjszakai lokálban kell lenge öltözetben táncolnia, hogy megkeresse a belevő falatot, lopással vádolja meg a mulató egyik vendége, s elveszíti Alfrédtől való gyermekét is, akit a nagyanya, aljas szándékból, kitett a hidegre. A megrendüli, összetört lány végső kétségbeesésében, hogy feloldozást nyerjen törvénytelenül fogant gyermeke miatt, a gyóntató atyához fordul. Mivel nem nyer feloldozást, utolsó erejével így tör ki: "Ha van Isten az égben... mit akarsz velem, jóságos Isten?... én a nyolcadik kerületben születtem, elvégeztem a polgári iskolát, nem vagyok rosszlány... hallasz engem?... mit akarsz velem, jóságos Isten?" Ödön von Horváth, a középosztály életének igényes és hű krónikása, e drámájában megrázó erővel, markáns képekben mutalla meg, hogy a tisztesség, a kulturáltll