Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Bodó Pál: Politika, morál és jövőkép Bibó István életművében

ben olvad el. Az állam e torz működés révén a kommunikációs rendszert is hatalmi ágként állítja be, megteremtve egy korcs hatalmi jellegű tömegkultúrát, s végül azt a tragikus szituációt, amelyben az állam maga lesz „saját" propaganda-rendszerének rabja. Jellemző, hogy Bibó a politikai folyamatok távlatait tekintve - akár a tényekkel szemben is az alkotmányozói, jogi racionalitás elsőbbségének elvét követi. A Sztálini terrort elemezve így talál rá arra a képtelennek ható következtetésre, hogy noha a politikai folyamatok szélsőséges fejleményekhez vezettek, de a jövő a hatalmi ágak megosztását fogja eredményezni. A borzalmak tengerében is a jogi racionalitás elvét követi, s ezzel egyszersmind arra enged következtetni, hogy általános elvekből kiindulva normatív álláspontot követ. Számos más területen is ez a megoldás érvényesül. Ily módon kerül előtérbe a belső autonómia, az önrendelkezés elve, így kerül a hangsúly az alulról jövő demokratizálódásra stb. Bibó István jövőképe - mint azt a fenti gondolatmenet is érzékelteti - jól átgondolt, filozofikus alapokra helyezett elméleti kiindulópontok koherenciáját mutatja. Úgy tűnik, számára bár ez merőben tudománytalan feltevés - a 90-es évek magyar politikai fejleményei alapvetően elhibázott kezdeményezésnek minősülnének a formálisan helyeselhető demokratikus fejlemények deviáns megoldásokhoz vezető eltorzulása miatt. Van azonban Bibó - főként 1956-ban papírra vetett - gondolatvilágának egy gyakorlati-politikai jellegű erőtere is. A forradalom történéseinek viharában több kísérletet is tett arra, hogy politikai forgatókönyvben rögzítse álláspontját a lehetséges kibontakozás távlatait illetően. Számára kézenfekvő volt a szocialista államiság megőrzése, sajátos harmadik utas felfogásának fenntartása. Az volt a véleménye, hogy a problémákat egy széleskörű, de tervezett köztársasági keretek közötti demokrácia oldhatja meg. Sajátos, közelebbről nehezen értelmezhető, hogy ugyanakkor az állami, társadalmi tulajdon elvét kívánja fenntartani, noha kézenfekvő tapasztalat ebben az időben a tervgazdálkodás teljes csődje. Ebben a rendszerben az sem világos, milyen illúziókat kapcsolt a szakszerű, versenyvizsgákra épülő közigazgatási szakérői gárda tevékenységéhez. További kérdés lehetne, hogy programtervezetében mit ért kizsákmányolástól mentes társadalmi rendszeren.

7 Bibó István jövőképe - noha nagyon is sporadikus megjegyzések révén a fentiek értelmében ellentmondásos. Az ő ellentmondásossága azonban maga az elmélet, a megélt gondolkodás tragikus feszültségének grandiózus kifejeződése. Olyan feszültség ez, amelynek rövidre zárásával lehetetlenné válna saját korunk tendenciáinak megértése. Persze a nyugtalanító tudattal együtt kell olvasnunk műveit: gondolatainak, levezetéseinek igazi nagyszerűsége az, hogy éleslátó elemzései ma is épp olyan kényelmetlenek a hatalom számára, mint életében voltak. 145