Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Kiss Lajos András: Dialógus és ökológia: Otto Friedrich Bollnow leckéje - Antropocentrizmus versus antropomorfizmus

oldásokban gondolkodó, csak a közvetlen technikai kivitelezhetőséget és a gazdasági rentabilitást tekintetbe vevő gondolkodásmódot. Az instrumentális értelem egyszerűsége és gazdaságossága azonban a halál bűzét árasztja magából. „Mivel a lentebb lévőt egyszerűbb megragadni, mint a magasabban állót, az veszi át a helyét. Ez többek között azzal a következménnyel jár, hogy az élet tudománya a halál tudományává válik: A halott a normális, az élet csak a halál egyik változata."

2 Csakhogy egy mitológiamentes nyelv létrehozása korántsem annyira sikeres vállalkozás, mint ahogyan azt e teória feltétlen rajongói szeretnék. Az imént idézett Gerhard Faden arra hívja fel a figyelmünket, hogy a természetről szóló beszéd akaratlanul is az analógiahasználatra kényszerül. „Az mondjuk, hogy az állat hall vagy lát, áll vagy megy, és közben ezt egyáltalán nem 'így gondoljuk'. Mivel az állatok teljesen másfajta létezők, mint mi, ezért a hallásuk, a látásuk, az állásuk, a járásuk teljesen más jellegű, mint a mienk. Mi emberek egyszerűen kényszerítve vagyunk arra, hogy mindazt, amivel kapcsolatba kerülünk, mindig a 'valamilyen-lét fényében' szemléljük. A látás nem azonos a recehártyán végbemenő folyamattal, hanem előfeltételezi a megértést."

3 Az állatok ellenben be vannak zárva „dolgok valami-szerü-létébe". A macska számára voltaképpen nincs is egér, ahogy természetesen „zsákmány" vagy „játékszer" sincs. A nap sem melegíti a követ. Az efféle kijelentések, ha szó szerint vennék őket, akkor valamilyen pánpszichologista felfogást előfeltételeznének. Azonban a nyelvünk - s természetesen a természettudományok nyelve sem kivétel hiába igyekszik elszántan kiiktatni a nyelv eredendően metaforikus természetét, ezirányú vállalkozása szükségszerűen megfeneklik. Spaemann professzor számomra példaszerű egyszerűséggel fogalmazza meg ezt a tényt: „A természettudomány ama tendenciája, hogy a hasonlóságot eliminálja, természetesen nem jelentheti annak az eliminálását, amiből ez a tudomány maga is létrejött. Ameddig a tudomány emberi intézményként létezik, aduig a mindennapi nyelvünket nem szüntetheti meg. A helyzet éppen fordítva áll: a tudományos nyelvet a mindenapi nyelv teszi érthetővé, s amíg ez így van, addig részben konstitutív, részben esetleges analógiák médiumában mozgunk. A természetes nyelv a tudományos nyelvvel ellentétben metaforikus. A természetes nyelv nem megszünteti, hanem tágra nyitja a hasonlósági tereket. Ha a mindennapi nyelv a fényről és a látásról beszél, akkor nem 'a tulajdonképpeni' fizikai vagy biológiai jelenségekre gondol, hanem az intellektuális folyamatok területén működő olyan hasonlóságokra, amelyek leginkább vallási jelenségekként érhetők tetten. A nyelv sokkal inkább a 'fényességről', a 'megvilágosodásról

1, a 'belátásról' szól ... úgy, hogy itt nem 2 Faden , Gerhard: Die Selbttranszendenz der Natur

, Theologie und Philosophie, 1997/3. 381. 3 Faden: i.m. 382. 80