Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Thiel Katalin: Az „antropológiai alapállás" megvalósítási kísérlete Hamvas Béla életművében

súlypontja soha sincsen önmagában, hanem az önmagából kicsapó lendületben folytonosan átesik a másba, és ezeken az áteséseken jut önmagához. így realizálódik."

4

1 Az egzisztencia léte ezért lehetőség-szerinti-lét. A kereszténységet, a keresztényi magatartást Hamvas az egzisztálás, a realizálás értelmében használja, mert Kierkegaard-hoz hasonlóan számára „a vallás egzisztenciális helyzet éspedig nem megoldottság, hanem probléma."

4

2 így kapcsolódik a kereszténység problematikája a realizálás kérdéséhez, mert bölcseletében a kereszténység nem egy kész, dogmarendszerbe foglalt vallás, nem is filozófia, vagy tudományos tanítás, hanem maga a hagyomány, mely a normális (keresztényi-emberi) létben való magatartásról szóló tanítás. „A kereszténység - íija - nem könnyű és vidám életfilozófia, nem úgynevezett világszemlélet és megoldás. A kereszténység teljesíthetetlen feladat, halálos kötelesség, valami, ami az életet derékban kettétöri."

4

3 Kettétöri az életet annyiban, amennyiben felébreszt bennünket, szembesít saját esetlegességünkkel, elveszettségünkkel és inautenticitásunkkal, de amely egyben választásra is kényszerít. Az inautentikus élet Hamvas számára „az egynapos élet", melyet fel kell váltani a „szakrális hétköznapokkar. Az egynapos élet rokonítható a kierkegaard-i esztétikai stádiummal, s bizonyos tekintetben az etikai inautenticitásával, míg a szakrális hétköznap maga az „éihosz mélysége". „Az egynapos élet szerkezetének jelképe a tiszavirág írja Hamvas ez a kicsiny rovar, majdnem levegőből van, határtalanul törékeny, mint az illat. Életminimum. Olyan, mint az újsághír. /.../ Az egynapos élet szerkezetéhez tartozik a színház, a mozi, mindaz, ami mulandó és profán, a festék, a frizura, a divat. Emberek, akiknek élete egynapos élet. Életkörök beszükülése: klikk, egyesület, társaság, kör, foglalkozás. A kishivatalnok. A koldus. A háziasszony. A gyári munkás. A szakember. A szobatudós. /.../ Az egynapos élet reggel kárminpiros és elragadó illata van, délben lila és nehéz, este barna és büdös, mint a hulla. A szakrális hétköznap reggel kemény és nehéz, délben tele van virággal, este az érett gyümölcstől roskad."

44 E metaforisztikusan megrajzolt kép alapján látható, hogy „a szakrális hétköznapok" vállalása naponkénti feladat, s korántsem könnyű az inautenticitás káprázata (esztétikai) vagy akár monotonitása (etikai) elől elmenekülni. A feladat személyes vonatkozásaiért a szubjektum felelős, ráadásul életének minden pillanatában. „Mindnyájan ma a holnapot éljük holnap a holnaputáni. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. /.../ Az el nem ért emberi lét felé való szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beágyazva"

4

5 - fejti ki az Anthologia humana bevezetésében. Az igazi keresztényi magatartás Hamvas szerint maradéktalanul szinte soha meg nem valósítható feladat, de örök kötelesség, melynek alapja a hagyomány befogadása révén megnyilvánuló egzisztenciális megszólítás. 49