Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

természeti jelenségek leírásával foglalkoznak. Ha Schleiermacher mégis a szemléletmódbeli különbséget hangsúlyozza, akkor ezt (valószínűleg) úgy kell értenünk, hogy elvileg a történelmi-társadalmi jelenségeket is le lehet írni természettudományos módszerekkel. Ez azonban nem lenne adekvát, mert ekkor az etikában is a létrejövés helyett a tényszerűséget juttatnánk uralomra. Az interszubjektív etika programja tehát a „létrehozás" mozzanatát állítja középpontba; s ezt a koncepciót akár a „létrehozás dialektikájáénak is nevezhetjük. E koncepció megközelítése érdekében a schleicrmacheri dialektika általános meghatározásából indulhatunk ki. A dialektikus gondolkodás Schleiermachernél két pólus feszültségterében bontakozik ki. a) Az első pólust Schleiermacher „organizmusának nevezi; és meghatározásának alapja a következő meggondolás: „Melyik a gondolkodásnak az a legalsóbb szintje, ahol már az ész tevékenységével találkozunk? Nyilvánvalóan az, ahol a tisztán organikus funkciók dominálnak, vagyis a tárgyak puszta képzetei."

6 Az organizmus az emberi lét nyitottsága a rajta kívül álló léttel szemben; ezt a pólust Schleiermacner időnként a benyomásokkal (impressziókkal) azonosítja. b) A másik póluson a gondolkodás mint intellektuális tevékenység áll, amely a puszta gondolkodási aktus szemléletére épül. A gondolkodási aktus szemléletekor minden esetleges meghatározástól el kell tekintenünk. c) „Nincs okunk rá, hogy e két tevékenységet az életben, valóban megkülönböztessük egymástól."

7 A két pólus ugyanis áthatja egymást, melynek eredményeként létrejön az „abszolút tudás". Ebben a tudásban egyesülnek egymással a különösség (organizmus) és az általánosság (intellektuális tevékenység) mozzanatai.

8 Ezt a gondolati szerkezetet alkalmazza Schleiermacher az „erkölcsiség" elemzésekor is. Az erkölcsiség ugyanis mindenekelőtt maga is speciális gondolati tevékenység. Az alkalmazáshoz azonban természetesen át kell értelmeznünk az egyes pólusokat és azok szintézisét is. Az erkölcsiségben az organizmus a „legfőbb jó" formájában, az intellektuális tevékenység az erények formájában fog megjelenni; a kettő szintézise pedig a kötelességek fogalma. Ezzel máris eljutottunk a schleiermacheri etika általános felépítéséhez. 6 Friedrich Dániel Ernst Schleiermacher: Dialektik, szerk.: Rudolf Odebrecht, J. C. Hinrichs Verlag 1942. 142. o. 7 í. m. 144. o. 8I. m. 142. o.