Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Bodó Pál: Politika, morál és jövőkép Bibó István életművében

mi magunk vagyunk képesek választ adni, de az ő megértése révén közelebb juthatunk magunkhoz is. Bibó olvasása arra ösztönözhet minket, hogy ne fogadjunk el készen talált sablonokat. A demokrácia, a mindenoldalú szabadság stb. is puszta közhelyek csupán, ha nem tudjuk a fogalmakat reális politikai, alkotmányjogi argumentumokkal jelenvalóvá tenni. E feltétel a politikai élet minden területén érvényesíthető hipotézis is lehet, amely adott esetben megfosztja gondolkodásunkat a bevett sablonoktól és az illúzióktól. Ha Bibó feltételrendszerét érvényesítjük a politikai hatalom természetéről, a politikai szakértelem közegéről, a demokráciát fenyegető veszélyeket illetően, hirtelen rá kell döbbennünk: Bibó gondolatai ma is „veszélyesek" a jelenlegi politikai rendszer által sugalmazott dogmákra nézve, s ráadásul az is világossá válik, hogy gondolataik megrendítő tanúsága, hogy a politikai cselekvés nemcsak függvénye a kor adottságainak, hanem a politika alacsonyrendű működései lealacsonyítják a mégoly fenkölt szavakkal méltatott demokratikus rendet is. A Bibó-kutatás kiindulópontja, s egyben az álláspontok mindegyikének közös eleme a Bibó István személyiségnek, erkölcsi nemességének, jellemében megmutatkozó nagyságának elismerése. Bibó István egyik titka kétségtelenül személyiségében rejlik, abban a megrendítő egységben, ami tettei és szilárd elvei közötti „eleve elrendelt harmóniát" jelent. Bár - mint utaltam már rá - sokszor normatívnak tűnnek, tűnhetnek alapelvei, sohasem tántorodik meg azon az úton, amelyen az elvek és tettek zárt egységének jegyében halad. így szerzi meg vereségek sorozatán át az erkölcsi fölényt, noha életében szakadatlanul a „ringen kívüliség" kísértete fenyegeti.

5 Ma, amikor egyre fogynak azok, akik közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek Bibó jellemét illetően, sürgető feladat az ő személyiségének tudásszociológiai értelmezése. Egy ilyen vizsgálat deríthetne fényt arra, mik Bibó István általános elméleti kiindulópontjai, hogyan értelmezhetők sok irányban kifejtett elemzései egy általános keret-elmélet explikációiként. Ennek a keret-elméletnek alapvetően két tendencia alkotja a kiindulópontját. Egyrészt Bibó megteremti a politika, a politikai rendszer fogalmának, értékelésének történelemfilozófiai és jogfilozófiai közegét. E téren nem csupán az általános európai, hanem sajátos, kelet-európai modelljének filozófiai, történeti megalapozását tekinti kiindulópontnak, s e modellen belül széles értelemben érvényesíti a hatalmak megosztásának a modern európai liberalizmus teóriáiban központi szerepet játszó elméletét.

6 Másrészt végigvonul Bibó életművén egy jogfilozófiai megközelítés, amelyben a szuverenitás, az önrendelkezés, a jogi racionalitás konstitutív felfogása, a nemzetközi szabályozó intézmények s a tudás szerepének sokoldalú értékelése tölt be főszerepet. Gondolatmenetünk szempontjait szem előtt tartva két dolog szembetűnő: egyfelől, noha szakadatlanul érzékelhető Bibó értékeléseinek, elemzéseinek 143