Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Törőcsik Miklós: A filozófia méltatlankodása

mények. Mert teremtmények is vannak, régiek és újak: irodalom és matematika, természetismeret és számítástechnika, mozgóképkultúra és háztartástan. Vannak, de nem látnak és nem látszanak. Kellenek a teremtmények, de ki tudja, mi végre. Ki mondja meg, hogy mi végre. Ki érti meg, hogy mi a létük értelme. De nehogy félreértés essék. Az sem lenne jó, ha a teremtmények között ott lenne a filozófia. Mert csak egy tollvonás és ott van a teremtmények között. Volt már ilyen oktrojált filozófia. Volt, amikor világnézetünk alapjainak hívták, volt, ahol marxizmus-leninizmusnak, most éppen nit- és erkölcstannak akarják hívni. Többszörös bilincsben van így szegény: az ideológia bilincsében, a politika bilincsében, a tantárgyak bilincsében. És ha megszabadulna is ezektől a bilincsektől, még mindig ott van a rákészületlenség nyűge: ki tudja ezt tanítani. Ezért lenne ellentmondásos az, ha valóságos mivoltában, de rendes tantárgyként megjelenne az iskolákban. Meglenne a lehetőség, de nem tudnának élni ezzel lehetőséggel. Egy olyan tanár, aki nem tudja, hogy mi a filozófia, nem tudja tanítani. Ha a tantárgyak egyikeként fogja fel, akkor nem tudja, hogy mi a filozófia. Akkor tudománynak tekinti, mint a fizikát, biológiát, irodalomtudományt, és jó szakemberként, jó tanárként (jó esetben) jó jegyekre felelnének nála a gyerekek. De a filozófia nem tudomány, még akkor sem, ha jeles tudósok művelik, nem tantárgy, még akkor sem, ha tananyagként tanítható. A filozófia a tudás másféle formája. Út a tudáshoz, és az út végén a megértés. Az útról fölösleges magyarázni, azon menni kell. Ez tehát cselekedet. A megértést fölösleges magyarázni, mert akinél nincs, annak hiába magyarázzuk, úgysem érti, akinél van, annak meg fölöslegesen magyarázzuk, mert úgyis ért. A filozófia ennek a megértésnek a csodája, olyan csoda, amely elérhető úgy, ha közvetítjük a tanulóknak. Ma sok-sok dolog e közvetítés, tehát a megértés, tehát filozófia ellen munkál. Ellene vannak a szakemberek, ellene vannak a tanárok, ellene van az egyetem, ellen van a közvélemény. A kor a filozófia ellensége. Vagy még rosszabb: közömbös a filozófiával kapcsolatban. Arra sem méltatja, hogy ellensége legyen. Ennek a közömbösségnek az oka az lehet, hogy a filozófia a mai kor emberének nem hasznos. Abban az értelemben nem hasznos, hogy nem hoz hasznot. Nem tudja praktikusan használni, felhasználni, kihasználni. A filozófia azt mondaná meg, hogy ki vagyok. De ez nem praktikus tudás, mivel a látszat uralkodik a világon. Azt kell tehát tudnom, hogy minek látszom. Ezt nem a filozófia mondja meg, hanem a divattervező, a kozmetikus és a fodrász. Annyiban talán nyugodtak lehetünk, hogy a méltatlankodás gondolkodás, s amikor gondolkodunk, biztos hogy gondolkodunk. Mégis kételyek merülnek fel: vajon tényleg gondolkodás-e a méltatlankodás? Mert ha gondolkodás ienne, és nem valami más, akkor reményre adna okot. Lehet, hogy vala-