Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Koncsos Ferenc: Az erkölcstanoktatás apológiája

és lezáratlanságára, de ugyanígy megrendülést idézhetnek elő a szellem formái is, a vallás, a művészet, a filozófia. A morálfilozófia nem arra szolgál, hogy a szűkebb értelemben vett közös haszon fokozásán munkálkodjon. Nem használható eszközként más cél elérésére, mert nem erre való. A teória öncél. Ahogyan Nyíri Tamás írja „a theoria a speculari legtisztább formája: a valóság előtti megnyílás, tisztán befogadó lélek és tekintet, amikor a dolgok a mértékadóak".

1

1 A szemlélődés, a kontempláció közvetlenül nem eredményez közös hasznot. Ennek ellenére nem haszontalan, mert azt a közjót szolgálja, aminek Aquinói Tamás szerint elengedhetetlen feltétele a szemlélődés és megértés. Az erkölcsfilozófia azzal, hogy az emberi érdeklődés kielégítését szolgálja, megmutatja azt, ami a hétköznapi világban nem fordul elő, a mirandumot, a csodálkozás keltőt. Megindítja az emberben a rácsodálkozást. Segít az önmegértésben és a cselekedetek motívumainak megértésében. Túlzott elvárás lenne az erkölcstanoktatással szemben az, hogy megtanítsa az embert a jó és a rossz közötti különbségtételre. Hasztalan igyekezet lenne annak elérése, hogy nevelő erejénél fogva cselekedeteinek erkölcsi szempontú mérlegelésére rábírja azt, akit döntéshelyzetekben az erkölcs egyáltalán nem motivál. A morálfilozófia bár nem használható a közös haszon közvetlen előmozdítására, mégsem állítható, hogy nincsen összefüggés a szűkebb értelemben vett közös haszon és egy nemzet morálfilozófiái műveltsége között. Amikor a morálfilozófia szempontjából közelítjük meg a valóságot, azaz elméletileg vizsgáljuk, akkor nem csupán az emberi tevékenység nyersanyagának és színterének tekintjük a világot, hanem éppen ellenkezőleg eltekintünk a hasznosságtól és használhatóságtól, céltudatosságtól és célkitűzéstől. A morálfilozófiái ismeret a hasznosság önelégült világán felülemelkedő embert képes rádöbbenteni arra, hogy „igazi gazdagsága nern létszükségleteinek kielégítésében rejlik, sem abban, hogy a »természet ura és mestere«, hanem abban, hogy látni tudja mindazt, ami van."

12 Aki nyitottá válik a valóságra, képes lehet arra, hogy megkülönböztesse az álmagatartásformákat a valóditól, a jelenséget a lényegtől, a divatot az időtlenül érvényestől. Az erkölcstanoktatás egy mozzanat abban a folyamatban, amelynek eredményeképpen a modernitás embere rádöbbenhet világunkkal kapcsolatos sajátos beállítódásunk megváltoztatásának szükségességére. Pontosabban arra, hogy nyitottabbá váljunk egy olyan fordulatra, amely lehetővé teszi az ember számára az önzés és puszta hasznosság világának átlépését, és eljuttatja a másik ember megerőszakolása nélkül a természet és a Másik iránt érzett abszolút felelőssége megértéséhez és tudatosításához. Ha az embert igazi megrendülés éri, megérti és belátja, hogy a fennálló állapotok meghaladása szükséges, elindulhat az erkölcsös cselekvés útján. 132