Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Koncsos Ferenc: Az erkölcstanoktatás apológiája

a hagyományos erkölcsöket, megnyitni a kaput az újak előtt, amelyeket, mint helyeseket elfogad az előzőek helyett. A kezdeti erkölcsi gesztus abszolút jellege az egyén azon elhatározásán áll, hogy tisztességes ember akar lenni. Ez az abszolút gesztus ad középpontot az életnek. Az erkölcsi lény a középpont megközelítésére vállalkozik, de sohasem éri el. A modernitás a szabadságot egyetemes értékké tette. Ahol mindenki szabadnak születik, ott a szabadság absztrakcióvá, elvont lehetőséggé válik. A személyiségetika Heller által is képviselt változata, a szabadnak születettség absztrakt lehetőségét konkretizálja azáltal, hogy nem eleve adott értékre, empirikus normára, szabályra, vallásra vagy filozófiára alapozza magát, hanem a választónak és a választásnak ad etikai tartalmat. Az ember saját magát választja meg tisztességes embernek. Heller, Kierkegaard szellemében egzisztenciális választásnak nevezi a modern esetleges lét világában ezt az első gesztust. Ezzel az erkölcsi személy esetlegességét sorsává változtatva nem szorong többé a szabadságtól. O maga lett saját sorsává, szabadsága hordozójává. A személyiségetika szerint a tisztességes ember olyan embernek választja meg önmagát, aki erkölcsi döntéseiben a nem erkölcsi követelmények vizsgálatát másodlagosnak tekinti, aki a morális abszolutumnak kötelezte el magát a platóni-szókratészi elvvel, hogy inkább elszenvedi a rosszat, minthogy másoknak okozná azt. A morálnak ez az abszolút tétele az együtt-lét ontológiáján alapszik. Ahogy Levinas gondolja, erkölcsi döntéseinkben az abszolúte Másik igényére válaszolunk. Nem univerzális felelősséget vállalunk, hanem olyannak választjuk magunkat, aki képes ígéretet tenni és magára veszi a másik emberért való felelősségvállalás összes rizikóját. A személyiségetikának központi értéke az autenticitás. Kiindulópontja az ugrás, abban az értelemben, hogy sem külső determináció, sem az alany pszichéje nem játszik szerepet a választásban. A személyiségetika semmilyen külső támpontot nem javasol. Mindenki maga választja ki a számára legmegfelelőbb külső támaszt, amit a szellemhez fordulva találhat meg. A metaforikusán mankónak nevezett külső támasz lehet erkölcsi érzés, vallás, filozófia sőt még a tudás is, annak ellenére, hogy a modern etika tudásra nem alapozhat. A modernitás világában, ahol nincs és nem is lehet egyetlen közös uralkodó ethosz, metafizikai meggyőződés, ott az erkölcsös magatartás csak személyiségre szabott lehet, nem szólít és nem is szólíthat fel senkit arra, hogy legyen tisztességes ember. Abból indul ki, hogy vannak tisztességesek, ezért lehetségesek. Az erkölcstanoktatás haszna Semmire sincs nagyobb szükségünk, mint arra, hogy megtanuljunk élni írja Derrida. Szerinte az etika maga nem más, mint „megtanulni élni - egyedül magunktól".

9 Valójában azonban nem magunktól tanulunk, nem is vala130