Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Czirják József: A morálfilozófia érvényesülésének kérdéséhez (A kanti álláspont egy aspektusának értelmezhetőségéről napjainkban)

ébreszt maga iránt (ha engedelmességet nem is mindig), s amely előtt elnémul minden hajlam - ha titokban ellene szegülnek is."

3 Mindezt az ember mint személyiség teszi lehetővé, vagyis az, hogy az ember képes a természeti mechanizmusoktól való szabadságra és függetlenségre. Erre épül az ember autonómiája, ami azt jelenti, hogy „az eszes lény csak olyan szándéknak vethető alá, amelyet a saját akaratából fakadó törvény tesz lehetővé. Sohasem használható puszta eszközként, mindig célnak is kell tekinteni. Még az isteni akarattal szemben is joggal támaszthatjuk ezt a feltételt, amikor a világban létező eszes lényekről van szó? E lények ugyanis egyedül személyiségük okán tekinthetők önmaguknak való céloknak."

4 Mindezek után Kant egy konkrét példa segítségével leírja annak a működését, ahogy ezzel az eszmével szembesülünk, amely így kötelez bennünket arra, hogy rendeltetésünknek megfelelően éljünk. „Nem jut-e időnként még a csak félig-meddig becsületes ember is arra a belátásra, hogy pusztán azért nem keveredett valamilyen, amúgy ártatlan hazugságba - noha így kivághatta volna magát egy bosszantó ügyletből, vagy hasznot hajthatott volna szeretett és érdemes barátjának nehogy titokban, saját szemében meg kelljen vetnie magát?"

5 Kant tehát fontosnak tartja, hogy az embernek ne legyen oka arra, hogy szégyenkezzen önmaga előtt s rettegjen az önvizsgálattól, amit a tiszta erkölcsi törvény hatásának tulajdonít, melyet éppen a gyakorlati ész mozgatórugójának tart, amit az élet élvezetével nem is lehet összekeverni, mert azok a mozgatók már nem tartoznak a morális szféra mozgatói közé. A morális élet alapja a kötelesség fenti értelmezésében a személyiség szabad és független cselekvésében rejlik. A normatív hatású kategorikus imperatívuszhoz ezért Kant konzekvensen ragaszkodik. A képes vagy rá, mert akarnod kell jellegű értelmezést az embernek a maga alkotta ésszerűségre való hallgatás képességéből eredezteti. A cselekvés eredményességének követelménye ugyanakkor az emberi ész korlátozottsága alapján Kanmái is relatív marad. Kétségtelen, hogy a személy számára a választásban könnyebbséget jelent, ha ebben az egzisztenciális, tehát szabad, vagyis nem determinált választásban segíti őt a feltétlen parancsolat normativitása. A normák vagy akár a példamutató személyek cselekedeteinek az értelmezése arra serkent bennünket, hogy a jót válasszuk, mert ezek a cselekedetek felkeltették bennünk a vágyat arra, hogy jók legyünk. Ezt választjuk, mert pl. a becsületesség tetszik nekünk, hiszen gyakorlati kérdésként a morálfilozófia sem képes meggyőzni bennünket arról, hogy az igazságtalanságot a maga következmé" Kant: im. 203. p 4 Kant. im. 204. p 5 Kant: im. 205. p 110