Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Komlósi Csaba: Platón mítoszai
és Aiszkhüloszt (380 a) említi - történeteit jelöli, amelyekben bár sok a hazugság, de van igazság is. Éppen ezért Platón nem általában veti el a mítoszt, hiszen fontos nevelési szerepet szán neki, aminek az hagyományos formájában nem képes eleget tenni, mert olyan tartalmakat is közvetít, amelyek a nevelésben nem kívánatosak, sőt egyenesen károsak. A mítoszokat tehát szigorú elbírálásnak kell alávetni és pontosan meg kell határozni miről szólhatnak. Egyébként egy ilyen - vagyis a mítosz bizonyos nem kívánatos részeit, a hazugságokat leválasztani igyekvő - tendencia Platóntól függetlenül is megfigyelhető a görög gondolkodásban. Már a homéroszi eposzok végleges szövegének kialakítása során feltehetőleg el hagytak pl. az emberáldozatokról, szexualitásról szóló részeket. Olyan részeket tehát, amelyek az adott civilizációs szinten már elfogadhatatlanok voltak, visszatetszést kelthettek. De nem csak az utókor „cenzúrázott", hanem már a költői tudat is igen korán az igazság megjelenítését tűzte ki céljául. Példa erre Hésziodosz, aki mint Falus Róbert írja - „A dal ékességét az igaz tartalom formájaként becsülte és alkalmazta... Ezért határolta el költészetét attól a daltípustól, amely a valóra csak hasonlító, tehát hazug tartalmakat öltöztet tarka formába. " 2 5 Pindarosznál is olvashatunk kritikát a „hazug költőkről": „ Úgy hiszem azonban, nagyobb a híre, mint valódi szenvedése volt Odüsszeusznak - az édes szavú Homérosz révén, mint hogy hazugságainak s s s SS fürge fortélyának bizonyos fenség a társa. " Vagyis Platón Politeia beli vélekedése a mítoszokról, az azok által közvetített értékekről, jól beleilleszkedik egy általános tendenciába, ami a filozófiában is jelen volt, például Xenophanész írásaiban 2 7. A görög társadalom és benne az egyén tudatának, gondolkodásának változásával, fejlődésével párhuzamosan, a mítoszokkal szembeni elvárások is változtak. Amíg a mítoszt, mint valóságot élték, a benne foglalt tartalmak magát a valóságot jelentették és így nem volt helye vele szemben semmiféle kritikai hozzáállásnak. Amikor viszont megváltozik ez a viszony, és a valóságot, már egy másféle gondolkodás tükrözi, akkor történik meg a mítosznak mítoszként való felismerése. A gondolkodás kilép a mítoszból és, ami addig valóság volt, már csak a költők meséjének tűnik fel. Persze ez a folyamat rendkívül lassú, valóság és mítosz csak fokozatosan válik külön. Amíg a valóság egy 49
