Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában

régi fundamentumára az egész korporációs és állami épület nehezedik."

3

6 - Schlegelnél a szerelem - úgy tűnik - elveszti kozmológiai konnotációit: „Grenzen des Schönen" című tanulmányában Schlegel azt állítja, hogy a szerelmet nem lehet kiterjeszteni a természetre. Ekkor azonban felmerül a kérdés, hogy hogyan igazolható mitikusán a szerelem? Az igazolás a hit meghatározása révén történik. A hitben már nem a kozmikus mozzanatok a meghatározóak, hanem a bizalom. A bizalom a bensőségesség egy mozzanata, amely lehetővé teszi a szerelmet. Az így meghatározott szerelem a költő (aki egyúttal próféta és filozófus is) képessége; ő a saját szerepét a megélt és a bemutatott szerelemnek köszönheti. „Ah Wilhelmine - írja egyik levelében Heinrich von Kleist - csak egy legfelső törvényt ismerek, a becsületesség törvényét, a politika pedig csak a saját előnyét keresi. Az idegen udvarok sem a szeretet (Liebe) boldogságának színterei. Az udvarokban a divat uralkodik, és -IT a szeretet elmenekül e szerénytelen csúfolódó elől." A szeretet (Liebe), ez Kleist alapvető meggyőződése, már nem kérhető számon; az emberi kapcsolatokat a „szokás hideg burka" veszi körül. Amit még számon lehet kérni azok a jogi viszonyok és az arra épülő igazságosság. Ha a szeretet a társadalmi együttélésre vonatkozik, akkor az igazságosság az állam szférájába tartozik. Az államot és a társadalmat Kleist az alapul szolgáló princípiumok segítségével választja el egymástól. Kleistnél az „igazságosság" szoros kapcsolatban áll az „igazsággal". Az állam tevékenységét figyelve feltűnik, hogy milyen nagy szerepet tulajdonít a tanulás támogatásának; s ezért azt lehetne sejteni, hogy érdekelt az igazság terjesztésében. Ez a látszat azonban csal. „Az állam nem ismer más hasznot, mint amit százalékosan számítani tud. Alkalmazni akarja az igazságot - de mire? A művészetekre és a mesterségekre. Az alkalmazott igazság azonban - amennyiben funkcionalizálódik - el is torzul. S ez érvényes az „igazságosságra" is. Ebből a megállapításból indul ki a ,

»Michael Kohlhaas" című elbeszélés is. - Kleist szerint egy mechanikus államban élünk; ezen azonban korántsem olyan könnyű átlépni, mint ahogy azt Schiller (és követői) 36 Friedrich Schlegel: „Signatur des Zeitalters", in: Dichtungen und Aufsätze

, i. k. 642. 37 Heinrich von Kleist levele Wilhelmine von Zengének az 1800-as év elején, in: Heinrich von Kleist: Sämtliche Werke und Briefe II. köt., 1984. 504. 20