Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában

nekem.""" Az emberi szerelem nem más, mint a kozmikus harmónia tükörképe

2

6, ezt igazolja a következő vers is: Még csak messziről csendült halkal ének Világ virult a fénylő Domb körül, A próféta szava fennen röpül,; Immár nincs külön Heinrich és Mathild: Kettejük egy alakban egyesült

2

7 De ki lehet ez próféta? A próféta a modern korban költőként lép 90 fel. Novalis ezzel arra utal, hogy a poézis azonos a vallással és a szerelemmel. Ennek kulcsa, hogy a poézis éppen úgy, mint a vallás az egészre irányul, és minden tevékenységet egyesít: „Elég baj az ..., hogy a poézisnek elkülönült neve van, s hogy külön céhbe gyűlnek a 90 költők. Pedig nincs bennük semmi különültség."^ A költőnek így centrális helye van a társadalomban éppen úgy, mint a kozmoszban: A középpont, a szent forrás vagyok, amelyből minden vágy magasba tör 3

0 2

51. m. 99. Ez a gondolat megtalálható Joseph von Eichendorff „Holdas éj" című versében is, in: Novalis és a német romantika költői. Európa Könyvkiadó 1985. 29. (Ford.: Tandori Dezső) Az ég talán a földet csókolta csöndesen: ölén virágözönnek álma róla legyen. 27 ' Heinrich von Ofterdingen, i. k. 128. „A költő és a pap kezdetben összefonódott, és csak későbbi korok választották el őket egymástól. Az igazi költő azonban mmdig pap, űgy ahogy az igazi pap is mindig költő". Novalis: „Blütenstaub" 71. töredék, in: Műhely 1997/2. 20. (Ford.: Weiss János.) Hasonló szellemben fogalmaz Friedrich Schlegel (Athenüum-töredékek, 249. töredék): „A költő-filozófus, a filozófus költő: próféta. A didaktikus költeménynek profetikusnak kell lennie, és hajlama szerint azzá is válhat.", in: August Wilhelm & Friedrich Schlegel: Válogatott esztétikai órások. Gondolat Kiadó 1980. 312. (Ford.: Tandori Dezső.) 29 Novalis: Heinrich von Ofterdingen, i. k. 97. 3

0 r m I. m. 127.