Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Weiss János: Társadalomszerveződési modellek a romantikában

Hölderlin a „megkettőződés" fogalmát most metaforikusán átértelmezi és éjszakaként ábrázolja. Az éjszaka jelzi a jelenlegi (modern) szituációnkat. Az elégia eredetisége abban áll, hogy Hölderlin ezt az állapotot mitologikusán átértelmezi, mégpedig azzal, hogy az éjszakát az istenek eltávozására vezeti vissza. ... Az istenek élnek bár, de fölöttünk már, fönti világunk ölén. Végtelenül munkálva, velünk ú^y látszik, aligha foglalkoznak... Ezt a világot csak az istenek jelenlétének háttere előtt lehet értelmezni. Az a történelmi korszak, amikor a földön élő istenek határozták meg a világot, a görögséghez köthető. Hölderlin ezt az állapotot „aranykoraként írja le, mégha némileg el is tér Schillertől. Számára ugyanis a görögök kora nem történelmi realitásként fontos, hanem „egy éjszakai fantáziaként, és megdicsőítő emlékezésként".

1

6 Ez az ideális állapot, lényege szerint, egy „vallási alapokra épülő kulturális közösség".

1

7 Az isteni inspiráció Hölderlinnél egy közösség létrejöttéhez vezet. Csak miután az istenek eltávoztak a világból (amióta nagyon régen már ...a létet boldogítók mind fölszálltak), köszönt be az éjszaka. A megkettőződés Hölderlinnél a közösségek hiányára vezethető vissza. Közösségek nélkül az emberek szívtelen és árnyékszerű lényekké degradálódnak. (Ezt a koncepciót állítja Hölderlin az „állameszmével" szembe.) Ebből azonban még nem derül ki, hogy hogyan lesz a mitológia a felvilágosodás médiumává. Az éjszaka Hölderlinnél nem egyszerűen a nappali örömök elmúlását jelenti, hanem ugyanakkor tartalmaz egy „szentséget" is. Ez az utalás a keresztény tradíció Friedrich Hölderlin: „Brod und Wein", Magyarul megjelent Hölderlin Versei, Európa Könyvkiadó 1980. 80-86. (Ford.: Rónay György.) 1

6 Manfred Frank: Der kommende Gott, Suhrkamp Verlag 1982. 271. 17 I. m. 272. Frank azt is igazolni tudta, hogy Hölderlin jól ismerte és fel is használta Schleiermacher korai müvének (

Über die Religion. Reden an die gebildeten unter ihren Verächtern) gondolatait, „Ha létezik a vallás, akkor szükségképpen közösséginek kell lennie: ez nem csak az ember, hanem a vallás természetéből is következik. El kell ismernetek, hogy beteges és teljesen természetellenes, ha az egyes ember azt, amit önmagában létrehoz és kidolgoz magába akarja zárni." (Ld. Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher: Sämtliche Werke 1/1. köt., Berlin 1843. 318-319.)