Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Koncsos Ferenc: Kitartás a bizonytalanságban

Kornis Gyula ettől eltérő véleménye szerint a „gőgös hegeli rendszer" bukása óta a filozófiának le kell mondania nagyravágyó céljáról, a rendszer-konstruálásról, de a filozófia örök céljáról „az egésznek egységes látásáról" nem mondhat le. A 20. században, a szaktudományos részletkutatások korában a filozófia nem vállalkozhat a szaktudományos kutatások eredményeinek átlátására, szerves, egyetemes világkép megszerkesztésére, a hegelihez hasonló nagy hatású „fényes rendszer" megteremtésére. Ennek ellenére a filozófusnak a valóság egészére és belső egyetemes összefüggésére vonatkozó problémák vizsgálójának kell lennie. A filozófiának ez a feladata annál sürgetőbb, minél bizonytalanabb a kor világképe, és minél kevésbé egységes a látásmód az életben és a tudományban. Hartmannal egyetértve Kornis arra figyelmeztet, hogy a filozófia feladata nem lehet új világnézet, új értékrendszer alapjainak lerakása, mert a világnézet nem a kutató ész alkotása, hanem a kor nagy értékélményeinek az élet talaján önkéntelenül feltörő és spontán módon növekvő műve. Kornis azt írja, hogy a filozófia nem alkalmas arra, hogy új, hatékony értékrendszer alapjait vesse meg, nem teremt új értéktáblát, de rendszerezheti a valóságos életből fakadó értékeket. A filozófia feladata csak az lehet, hogy módszeresen megvizsgálja és fogalmilag elemezze az új világnézet értékalapjait.

8 Hartmann új szisztematikus gondolkodásmódja a filozófiatörténethez való új viszonyulás problémáját is felvetette. Hartmann szerint ami maradandó és gyümölcsöző a későbbi korok számára a filozófiatörténetben az a problémagondolkodás. Mátrai László és Faragó László

9 bár elismerték a problématörténeti módszer gyümölcsöző voltát, de azt önmagában kevésnek tartották. Mátrai szerint a problématörténet nem állhat meg tételtörténet és szellemtörténet nélkül. Pauler Ákos és Kondor Imre kísérleteire hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy a problématörténeti szempontú filozófiatörténet mindenképpen hagy kívánnivalót maga után. Faragó László szerint a filozófiatörténet csak a filozófus számára lehet problématörténet. Szerinte a filozófiai álláspontok tekintetében igazolódik Hartmann programja, mert ha egy kor filozófiáit vesszük szemügyre, ott inkább a különbözőségek és nem az egységes vonás mutatkozik meg jellegzetességként. De a filozófia szempontjából Faragó a szellemtörténeti módszert tartja gyümölcsözőbbnek, mert az 100