Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Lendvai L. Ferenc: Magyarország a nyugati és a keleti kultúra között - Karácsony Sándor példája

oly sokan mások, egy vallásos jellegű mozgalmat látott, fasizmus és antifasizmus harcában egyenesen a Jónak a Gonosz elleni küzdelmét. (Gondoljunk számos értelmiségi, mint Hemingway vagy éppen Orwell részvételére a spanyol polgárháborúban.) Hogy esetleg az „antifasiszta" Szovjetunió is a gonosz birodalma lehet, az már emez alap-beállítottság miatt sem vetődhetett föl a kommunista vagy csak általában baloldali intcllcktuclck többsége számára. A veszélyteli szovjet emigrációban élő Lukács csak hallgatott a sztálini terrorról, de a kényelmes amerikai emigrációiban élő Ernst Bloch egyenesen védelmezni látta helyesnek a nagy pöröket. Hiába: „Extra ecclesiam nulla salus...". Későbbi műveiben (a második világháború utáni korszakban) azután Lukács már afféle harmadik utat - ahogyan fogalmazott, a „tertium datur" lehetőségét - kereste a sztálini és posztsztálini rendszer, ill. az „american way of life" világuralma között. Lukács természetesen tévedett. Az ő filozófiai életműve is zseniális töredékek sorozata csupán: hogy Prohászkával fogalmazzunk, ő sem ragadta meg a klasszikus beteljesedést. A magyar szellemiség fő áramára a reformáció kora óta jellemző tragikus-messianisztikus életérzés - melynek utolsó nagy föllángolása talán a reménytelenül hősies 1956-os népfölkelés volt - manapság, a legkülönfélébb illúziók kudarcai nyomán, háttérbe szorulni látszik. (Ennek egyik folyományaként Lukács ma éppen Magyarországon számít leginkább „döglött kutyának") Az ország nem kísérletezik saját új utak keresésével, egyszerűen vissza- vagy inkább végre el akar jutni Európába. De mit vihet oda magával, ami valóban értékes hagyománynak minősíthető? A mai Nyugat-Európa egyik égető társadalmi alapproblémája az egységes politikai államok és a multikulturális társadalmak viszonyának kérdése. Nos, a kelet-európai társadalmak, így Magyarország társadalma is, már régóta multikulturális társadalmak voltak - habár persze nem a modern, hanem egy patriarchális értelemben. A magyar kultúra mindig több kultúra, több tradíció szintézise volt. E különböző kultúrák, különböző tradíciók harmonikus együttélését századokon keresztül sikerült megoldani, s éppen napjainkban, az első világháborút követően ránkkényszerített békediktátumok, a második világháborút követően ránkkényszerített pszeudo- internacionalizmus, majd a gentilista nacionalizmusnak a széthullást követő fol lángolásának elmúlta után, új lehetőségek nyíltak meg a térség országainak, s ezen túlmenően Keletnek és Nyugatnak a megbékélése számára. 71