Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1997. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Thiel Katalin: A „lakozás" lényegéről (Reflexiók Heidegger néhány kései írásához)

galma Heidegger saját etimológiája alapján „nyíltságot", „lehetséges látszani-hagyást" és „mutatást" jelent. Valamit szabaddá, könnyűvé, nyílttá, világossá tenni. „Csak a világosság által tud a látszó megmutatkozni, azaz látszani." - írja.

1

0 Félreérthetetlennek tűnik, hogy Heidegger „tisztás" fogalma épp az alétheia - a rejtezetlenség - okán kapcsolható az autentikus lét problematikájához. Az alétheiára nem fogékony létező ugyanis nem vállalva saját végességét, s nem reflektálva a benne rejtőző „mértékre", „sötétségben van", „létfelejtés" jellemzi, beleveszett a hétköznapiságba. A tisztás viszont az a „hely", ahova „a fény beeshet". Mint mondja: „Beeshet a tisztásra, annak nyíltjába, s hagyhatja, hogy a világosság játsszon a sötétséggel."

1

1 Majd így folytatja: „Maga a fenomen, az adott esetben a tisztás, az elé a feladat elé állít bennünket, hogy belőle, őt faggatván tanuljunk, azaz hagyjuk, hogy mondjon nekünk valamit."

1" Ez az érzékletes metafora arról árulkodik, hogy az ember megfelelő eksztatikus állapotban, rejtezetlenül, nyitottan és fogékonyan „hallhatja" a „tisztás szavát". Itt az „eksztatikus" semmiképpen sem hasonlítható a narkotikum által előidézett emberidegen állapotokhoz, hanem egy olyan felfokozott létállapottal jellemezhető inkább, ami a jelenlét legfelső fokának, sajátos katharzisnak is nevezhető, s ami ugyanakkor teljességgel emberi állapot, a „lényeg érzése". Egy fontos kérdésre azonban itt feltétlenül rá kell világítani. Az autentikus lét problematikája semmiképpen sem hozható összefüggésbe „a létfelejtés" kérdéskörével pusztán „antropológiai" vagy „morálfilozófiái" alapállásból. Az autentikus lét itt a „legsajátabb" emberi létet jelenti, mentesen minden metafizikai spekulációtól, pusztán „az emberi lényt érintő létvonatkozáson belül". Az eksztatikus itt elsősorban a jelenvalólét tulajdonképpeni „egész-lenni-tudására" vonatkozik, sajátlagos (autentikus), a kezdet és a vég vonatkozásában felcserélhetetlen, helyettesíthetetlen mivoltára (születéshalál)

1"' Ezért írja azt később Heidegger a létigazság felejtése kapcsán, hogy a „tulajdonképpeniség" és „nem-tulajdonképpeniség" nem jelentenek morális-egzisztens, és „antropológiai" különbségtevést, hanem csupán az emberi lénynek a lét igazságára irányuló „eksztatikus" vonatkozását jelentik, amit, minthogy a filozófia számára eddig rejtve maradt, végre egyszer meg kellene gondolni."

1

4 így aztán a gondolkodás, s íg^ a megértés is rá van utalva a tisztásra, a „már működő nyíltságra" 3 Heidegger megközelítésében ez a 33