Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Loboczky János: A műalkotás lét-értelme Heidegger művészetfilozófiájában

mélységek kitárulása, mint ahogy a vita sem egyszerű szembenállás. A törés "alaprajz", "tervrajz", amely a létező világló kibomlásának a kontúijait rajzolja fel. Az alak pedig nem más, mint a széttört és a földbe visszahelyezett vita: "A mű alkotott-léte azt jelenti: az igazság rögzítettsége az alakban (kiemelés tőlem - L. J.)."

3

1 Az alkotás abban is különbözik a kézművességtől, hogy a földet nem mint anyagot használja el, hanem a földet "önmaga számára felszabadítja". Az eszköz esetében az eszköz létrehozása eltűnik az alkalmasságban, míg a műben az alkotott-lét a megalkotás részét alkotja. A mű alkotott létének az eseményszerűsége jelenik meg ebben, eseménnyé válik "az, hogy van". Heidegger ezzel összefüggésben ír a lökés mozzanatáról. A lökés (Stoss) a mű alkotott-létének ezt az esemény szerűségét fejezi ki. Azt, hogy a műalkotásban egy így sohasem volt világ mutatkozik meg. A mű ugyan látszatra eloldja az emberekhez való öszszes vonatkozását, de a lökésben az is benne van, hogy a mű az általa megnyíló nyitottságba helyez bennünket, így eltávolít a megszokottól. A lökés eseményén keresztül végső soron így a művek megőrzésének aktusához jutunk. Heidegger itt is szándékosan kerüli az elterjedtebb befogadás szóhasználatot, mivel azt hangsúlyozza, hogy a megőrzés tudás, amely nem vonja a művet a puszta átélés körébe. Ez a felfogás éles ellentétben áll mindenfajta "élményesztétikával", a műnek itt nem az élménykiváltás a lényegi funkciója. A mű tehát a megőrzőre vonatkoztatott, a megőrzésről pedig akkor beszélhetünk, ha "benne állunk a létezőnek a műben megtörténő nyitottságában". Az előbb említett, ebből fakadó tudás nem puszta ismeret. A tudás azt is jelenti, hogy az ember tudja, hogy mit akar a létező közepette. Ez az akarattal egybefonódott tudás alapvetően érinti az ember egzisztenciáját, hiszen ennek lényege a "benneállás a létező világlásának lényegszerű szétválásában".

3

2 A műalkotásokra vonatkozó tudás szintén lényegi viszonyt takar, nem a művek méricskélését jelenti: "A tudás, a megőrzés módján, teljes egészében különbözik a műben levő magábanvaló formálisra, kvalitásra és érdekességekre vonatkozó, csupán élvezkedő szakértelemtől."

3

3 Ha megmaradunk az utóbbi szinten, a művek csupán a "művészeti ipar" objektumai lesznek. Heidegger viszont éppen azt emeli ki, hogy a művet nem lehet pusztán a dologszerűségéből kibontani. Ha ugyanis ennél rekedünk 93