Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)
egyrészt egy aktív magatartást sugall, egyszerre jelenti valaminek a "vissza-hozatalát", az "újra-elnyerését", "újra-megragadását", amely csak a közreműködő aktív magatartásával lehetséges; ugyanakkor magában foglal egy történést is, amelyben magán az eseményen van a hangsúly. Ugyanaz a kettősség figyelhető meg benne, mint német megfelelőjében (Wiederholung), amit a német szó többletként még azzal is kifejez, ha igeként használjuk (wiederholen), tudjuk, mást jelent, ha elváló és nem elváló igei változatáról van szó. Az "ismétlés" kettős funkciója tehát magában a kifejezésben benne van, csak Kierkegaard esetében a fent említett "törekvés" 11 0 nem a "múltbeli" irányába, hanem a "jövőbeli"-re koncentráltan megy végbe mint elsődleges funkció, míg a másik oldal, a "vissza-hozatal", egy ismételt megjelenítést takar, ahol a "gondolkodás" és "tevékenység" a "most"-ban egybekapcsolódik. Ez az aktus így helyeződik át a szabadságra alapozott választásra. A "paradox" tehát tételezett, az "örök" időbelivé válik a "pillanat" megtartva-teremtő ereje által. Az "örök" tökéletessége a végesség dimenzióiban tökéletlen testet ölt; a "pillanat"-ban jelenik meg, és hagyományos értelemben nem tér vissza többé. A "véges", "időbeli" egzisztencia számára, ha a "pillanat" - a történeti viszonyból kiszakítva - újra tételezett lesz (az autentikus választás révén), úgy az "örök" és egyben a "jövőbeli" is mint "múltbeli" tér vissza 11 1, s a rá való vonatkoztatás az ismétlés, mert csak ebben az értelemben lehet igaz, hogy az "ismétlés" az "élet komolysága", az "élet valósága". 11 2 Ez az "ismétlés" tehát nem külsődleges mozgást jelent, nem puszta reiterációt, hanem a "lét" belsejében zajlik, s lényegileg csak az "abszurd" ereje által lehetséges - ahogyan azt Jób példája is mutatja - ; az "időbeliség"-ben soha sem lehet olyan tökéletes, mint az "örökkévalóság"-ban 11 3, s ezért csak a "pillanat" oldaláról megközelíthető. A "pillanat" tehát az egzisztencia önnön létezéséhez való viszonyában döntő jelentőséggel bír, s ezért nem túlzás azt állítani, hogy lényege szerint az időben létező egzisztencia számára az autentikus létezés egyetlen igaz alternatíváját jelenti. 75
