Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

kell lennie. Erkölcsi feladata lényegében nem volt más, mint a cél felé vivő erkölcsi képességek kidolgozása a boldogság felé vezető úton. A modern kor világba belevetett egyéne ezzel szemben nem determinált, hanem esetleges: szabad ember. Számára a morális cél nem kívülről adatik meg. Csak belső késztetése van, amihez a formulákat az egyes embernek magának kell megtalálnia. Míg a premodern ember csak valamivé válhatott, a modern ember önmagát választva szabadságából adódóan - bármivé lehet. Éppen ebből következően a hagyományos morálfilozófiák nem adnak választ életproblémáira. A modern ember számára az élet folytonos feszültséget, készültséget, hivatást jelentő erkölcsi feladat. Ezért az erkölcs nem nyújthat számára biztonságot, megnyugvást, harmóniát - tehát végső soron boldogságot - hanem ellenkezőleg: állandó dinamizmust követel, örök nyugtalanságot eredményez. A modern ember erkölcsi eszményei is lényegében a befejezetlenséget, lezáratlanságot, bizonytalanságot sugallják. Ha a modern kor, és különösképpen a 20. század első felének erkölcsfilozófiái álláspontjait és vitáit akarjuk megérteni, Kanthoz kell visszanyúlnunk. Az ő felfogása a modern etika egyik sarkpontjának tekinthető. Kant a cselekvés időtlenül fennálló, örökérvényű erkölcsi mércéjének a kategorikus imperatívuszt tette meg. A modern polgár életproblémáira azonban nem adott megoldást, mert nem nyújt többet, mint üres sablont az emberi cselekvéshez, csak "látszatbiztonságot kínál a teremtő nyugtalanságból gyáván menekülőknek".

1 Ennek ellenére, a Hegel utáni filozófia is visszanyúlt etikájához, mégpedig azért, mert mint egymástól független létezőket, megkülönböztette a "való" és "kellő" világot. Ez a megkülönböztetés lett az alapja a neokantiánusok filozófiájának, akik a valósággal szemben, a kell valóságon túli "sarkpontjaiként" előföltételezték az értéket mint független fennállót. A modern filozófiában az érték lett az az abszolút mérték, amelyhez az egyén valóságos cselekvése vagy magatartásának helyessége mérhető. Az értékfilozófia jelentősége a metafizika terén is számottevő volt, de hatása még nagyobb mértékű az etikában. Az érték fogalmának a filozófiai köztudatban való megjelenése új helyzetet teremtett. Az etika nem függetleníthette magát az értékfilozófiától. Az értékfilozófia - térhódítása után - jóformán teljes egészében meghatározta az etikai gondolkodást. Jelentőségéről gr. Révay József így ír: "Értékfilozófia nélkül lehetséges etika; etika ak6