Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

megvalósulást jelent. A hegeli gondolatmenetnek azonban - és mint utaltunk rá, ez nem véletlen - mégsem itt van közlendője az "idő"ről, hanem a természetszemléletével összefüggésben (a kérdésre persze Hegel máshol is visszatér, de általában a természetfilozófiájában megfogalmazottakra utal vissza). Az "idő" és a "levés" nála ugyanúgy összekapcsolódik, mivel véleményének a lényege az, hogy "nem az időben keletkezik és múlik el minden, hanem maga az idő ez a levés, keletkezés és elmúlás, a léttel bíró elvonáss szinte költőien összegzi gondolatait: „a mindent szülő és gyermekeit elpusztító Chronos."

7

0 Ami Kierkegaard számára a Hegellel szembeni polémiát megalapozza, az Hegelnek egy másik megállapítása: "A térbeliség a közömbös egymásmellettiség és nyugalmas fennállás formája; az időbeliség viszont a nyugtalanságnak, az önmagában negatívnak, az egymásután való létnek, a keletkezésnek és eltűnésnek a formája, úgy hogy az időbeliség van, miközben nincs, s nincs miközben VŰW."

71 Ez a "nebeneinander" és "nacheinander" azt a problémát veti fel, melyet az "idő" szukcesszióként való szemlélete okoz. Ha végtelen processzusként szemléljük mindezt, akkor azzal a problémával találjuk szembe magunkat, hogy maguk az egyes mozzanatok is folyamatot jelölnek, miként azt jelöl a mozzanatok összessége is, s ezért valós jelenvalóság egyáltalán nem található benne, amelytől fogva a különbségtétel is reálissá válna, s így a képzet számára az "idő" végtelen egymásra következése sem más, mint egy "végtelen tartalomnélküli jelenvaló" (uendeligt indholdslost Naervaerende)

1^. Akkor viszont ez alapvetően meghatározza a Kierkegaard számára másik fontos kérdést, az örök (Evige) tartalmát is. Ezt a meghatározást viszont ő az "öröklét paródiájának" tartja, és semmiképp sem akceptálhatja az egyes egzisztencia oldaláról Hegel erre vonatkozó megfogalmazásait, miszerint az "idő örök a fogalmában, mert az idő nem valamilyen idő, sem a most, hanem az idő mint idő az ő fogalma, ez maga pedig, mint minden fogalom általában, az örök, ezért abszolút jelen is."

7

3 Az "örök" tehát egy absztrakció, valós létezéssel nem bírhat, ha elfogadjuk Schelling megfogalmazását (s itt véleményünk szerint Kierkegaard nemcsak, hogy elfogadja, hanem egyenesen abból indul ki), akkor a fogalomban való létezés a potencialitás körébe tartozik. S ez - ha figyelmesen megnézzük - magából Hegelből is következik. Ugyanis ő azt mondja a "tér"-re vonatkoztatva, hogy az "itt" még nem hely, csak lehetősége annak; amit az is jól mutat, hogy a "pont" tételezése megszakítja a teret, de a "tér" azért teljességgel és 66