Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gyenge Zoltán: Az örökké élő egzisztencia (Sören Kierkegaard időértelmezése)

zisztencia teljessége, az, amire korábban már utaltunk, hogy ti. a vallási egzisztencia egyrészt bűnös egzisztencia, másrészt hívő egzisztencia. A bűnben fogant "én" a "magára ébredt szellem", s ezzel kapcsolódik ez a felfogás A halálos betegség-ben írottakhoz, amikor is expressis verbis kimondja: "a szellem én"

4

8, s ha ezt összevetjük a korábban írottakkal, akkor kiderül, hogy az "én", s ezen keresztül a "szellem" állapota egy bűnös állapot; a "bűn" és a "szellem" egymástól elválaszthatatlan. Hogy mennyire konzisztens Kierkegaard gondolkodása - szemben az ezt vitatok állításaival

4

9 - vegyünk ennek illusztrálására egy másik művéből származó idézetet: "A veréb földre hull, némileg igaza van Istennel szemben, a liliom elhervad, némileg igaza van Istennel szemben, csak az embernek tartatott fenn az, ami minden mástól megtagadtatott, hogy Istennel szemben nincs igaza."

5

0 Az állat és növény "igazsága" abban áll, hogy egyik esetben sem lehet szó individuumról, egyik esetben sincs jelen a "szellem", nincs szó "én"-ről, egzisztenciáról, tehát állapotát egy bűn-nélküliség jellemzi, mely nem azonos a bűntelenséggel, az ártatlansággal, mivel itt a "bűn" lehetősége fel sem merül; csak az ember eshet bűnbe, csak ő rendelkezhet "én"-nel, egzisztenciával. Csak "neki tartatott fenn", hogy bűnbe esve "én"-t kapjon, egzisztáló egyessé váljon. Az "én", a "bűnös én" tehát maga a "szellem", így csak számára lehet feladat annak belátása, hogy Istennel szemben soha nem lehet igaza, s nem pedig az, hogy ebbe a szellemiségbe Istent magát is belekényszerítse, ez megint Hegelre való utalás, s ezért lehet igaza némileg a "szellem" lehetőségéből kizárt és földre hulló verébnek, a hervadó liliomnak Istennel szemben. A szintézis egyik oldala tehát a szellemben tételezett, vagyis a "test és lélek" szintézise

5

1, mely összefügg - s ennek taglalására most szándékosan nem térünk ki - a "nemi különbözőség" kérdésével, s azzal, hogy ez mennyiben tekinthető bűnnek. Erre vonatkozóan elég, ha csak egy jellemző részt emelünk ki a kéziratban fennmaradt szövegekből : "A nemiség tehát nem bűn, csak azáltal, hogy a bűnt tételezem, tételezem egyúttal a nemiséget is mint bűnösséget. Ebből persze nem következik az, hogy bűnözök azzal, hogy megházasodom, mivel ezt az ellentmondást azzal szüntetem meg, hogy az ösztönt erkölccsé igyekszem átváltoztatni."

5

2 61