Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Tóth Balázsné: Etikai világkép és erkölcsi értékek Brandenstein Béla etikájában

lyes, vallási irányú, természetfölötti erkölcsben kiteljesedő és viszont egész természetes részében immár ebben gyökerező erkölcs."

1

3 Végeredményben az erény a jónak — (Isten akarata) - teljes akarati igenlése, követése, tisztelete és szeretete. Ámde micsoda a szorosan vett morális, a jóságérték az erkölcsi értékek rendjében? - kérdezi a szerző. Válasza az, hogy ez a jóságérték, ami tulajdonképpen egymaga teszi az erkölcsi értékrendet értékessé, ez a jóságérték a cselekvő alanyban magában valósul meg, magának az alanynak az értéke, azaz személyérték illetve közösségérték. A brandensteini etikában a moralitás lényege az érzületben van, azaz nem a cselekvésben. Az érték nem a külső cselekedetben, hanem az alanyban magában jelenik meg. Az alany lehet személy és közösség, de mindennek "ősalapja és ősforrása az isteni ősalany".

1

4 Az erkölcsi értékek megvalósítása feltételezi, hogy az egyén szabadon választhasson, állásfogalalását, cselekvését a tudatosság jellemezze. A tudatosság belső "világosság", lelki ősadottság, mely az értelemben, az érzelemben és az akarati aktusban egyaránt meglehet. Az erkölcsi magatartásban az akarati erkölcsi értéktudat a legfontosabb. ^Äz akarat szabad, de befolyásolható. Az emberi akarat ezen ingatag volta ezért igényli a mások részéről történő megerősítést, az értékes irányba történő igazítást, a nevelést. Az erkölcsiség kezdetbem csak potenciális, az erkölcsi értékek megvalósításának a képességét jelenti csupán. A hajlamok erénnyé formálása az erkölcsi jellem kialakításának különböző módozata által lehetséges. Az Etika utolsó részében foglalkozik a szerző az erkölcsi jellem kialakításának módjaival, rámutatván az ember értékigenlő és értéktagadó hajlamára. Ebből származtatva sajátos tipológiát állít fel Brandenstein. A jellem aszerint, hogy az értékeket mennyiben tudja átélni, magáévá tenni, vagy helyesen fejlődik, erkölcsi érettségre jut; vagy megtagadva az értékeket diabolikus alkattá fejlődik. A két típus között van az erkölcsi elhatározásra alig képes, gyenge félszellemnek a típusa. Az embernek természetesen a magvas erkölcsi személyiség kialakítására kell törekednie. Ez csak úgy lehetséges, ha az ember (a teremtett szellem) egész valóját odaadja az erkölcsi értékek megvalósításának, a legmagasabbrendíí, a szellemet tökéletességre lendítő igaz, jó, szép szolgálatának, és legfőképpen annak, aki minden értéknek abszolút alapja és foglalata, Istennek. Ez az odaadás feltételezi a közösséget, n^ágis a magány, a lelki elmélyülés, a szeretet útján következik be. Tetőpontja pedig az istenszeretetben bontakozik ki, eb35