Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kassa Gabriella: A tragédia halála

volt, hanem igaz is. Ibsen olyan történéseket választott, melyek drámaiak voltak ugyan, de minden belső jelentőség nélküliek. Szimbólumai úgy jönnek létre, hogy a dolog sokféle jelentést kap egy beszélgetésben, néhány cselekményben... stb, különben az esetnek csak önmagában volna jelentősége. Nem sikerült megőrizni azt a kétodalúságot, melyben élet és szimbólum sose válik el egymástól. Ibsen nem szimbólumokkal, csak allegóriákkal dolgozik. A tragédiák pedig nem arról szólnak, hogy evilági újításokkal hogyan lehet segíteni e világon. A nagy formáért való küzdelemben a következő állomást a naturalista törekvések képviselik. Az a gondolat jelenik itt meg, hogy az életet nem végigvitt konfliktusok, hanem félbemaradt összeütközések, belülről feladott lázadások jellemzik. Apró tragédiák sorozata az élet. A látásmód, amelyből építkezett ez az irányzat, az volt, hogy az életben millió kis dolog uralkodik. így a naturalizmus nem használta a kiemelésnek semmiféle segítségét, háttérbe szorította a centrum jelentőségét. Nem akart mást megmutatni, mint ami egészen meghatározott emberek között, egészen meghatározott időben és helyen történik. A körülmények nagyon erős hangsúlyozása miatt az esetszerű válik uralkodóvá. Nagy darabokat lehetne kivágni a drámákból anélkül, hogy hiányuk feltűnővé válna. Technikailag az emberből csak annak ábrázolása jöhetne számításba, amivel a sorssal érintkezik. Ennek figyelmen kívül hagyása elbeszélést eredményez. A szokásos naturalista keretekből kiinduló Hauptmann egyik leghíresebb műve A takácsok a munkásmozgalom meghatározó értéke lett, éppen azáltal, hogy mindenki sorsa csak epizód lehet, de szimbolikus. Egyszerre egész és egyszerre rész. Minden ember sorsa legfontosabb részével kapcsolódik a drámához. Ez a szigorú törvények szerint egységes darab sokak szerint egyedülálló képviselője a naturalista tragédiának. Véleményem szerint tragédia ez a naturalista drámák sorában, de kizárólag csak ott. Ezek a kísérletek bizonyíthatják, hogy a tragédia nem tudott feltámadni. A drámai és zenei rendbe szedett vers többé nem tudja betölteni szerepét, mint tragédia. A modern lélek pokolra szállásának kifejezője a próza, az élmény feljegyzés természetes formája. Úgy tűnik, nincs meg az a mitológia, amely képes lenne feléleszteni ezt a formát. A Descartes és Newton óta uralkodó mítoszok az értelem mítoszai, de a látszat szerint ezek nem egyenrangúak a korábbiakkal. Egyfajta megközelítés szerint a történet halálhírrel végződik. Másfaj153