Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

A személyiségetika kidolgozása felé Az értéketika dolgokból indul ki, dolgokkal foglalkozik. Márpedig Révay szerint a modern etika feladata az, hogy személyhez szóljon, a személlyel foglalkozzon: "az erkölcs sarkpontjait nem szabad a dolgok közt keresnie, hanem az alanyi oldalon, a személyben; annak létmódjában, életében, exisztenciájában".

1

1 Ez a felismerés már az értéketika képviselőinél is megmutatkozik, a fentebb említett hivatásetikában, amely a személytelen értékelvet figyelmen kívül hagyja, és a kultúrfilozófiai álláspontban, amely a dologi értékek vizsgálatakor az erkölcsi személy fontosságából indul ki. Ezek az álláspontok is arra utalnak, hogy az etikának nem transzcendens erkölcsi elveket kell keresnie még akkor sem, ha úgy látszik, hogy az a világ, amelyet vizsgál, sajátosan normatív dolgokból, értékekből áll össze, épül fel. Az új etika - amelyet Révay is képvisel - az életből indul ki, innen jut el a végső etikai evidenciához. Hiszen "az élet ... százszor és ezerszer, pillanatról pillanatra feladja ezt a kérdést: mit tegyek?"

12 Az erkölcsi személynek valamiképpen tennie, cselekednie kell: és éppen ez a "kell" az etika végső evidenciája. A kell élménye a személyben tudatosuló hiányélmény: hogy valami, aminek lennie kellene nincs, tehát megvalósítandó. A kell rádöbbenti az egyént arra, hogy a való világ, a természeti valóság felett van egy másik világ, a kellő világa, amely más, mint a természeti, a tapasztalati valóság. A van és kell közötti különbség feszültsége ad magyarázatot az erkölcsi állapot lényegére. A tapasztalati valóság nem elégíti ki az embert, ezért annak megváltoztatására törekszik. Az erkölcsös élet nem puszta létezés, hanem "különleges teljesítmény". Erkölcsösnek lenni annyit jelent, mint a természeti valóságot átalakítani, valamiből valamit alkotni, újat, korábban nem létezőt létrehozni: saját életét és a természetet megformálni, átformálni. "Az erkölcsös élet ellenállás leküzdése, erőfeszítést igényel, áldozattal jár és érdemet jelent"

1

3 íija Révay. Az erkölcs alapja a kell élménytartalma. Ebben a kell-élményben "elsőrangú szerepe van a nyíltságnak, befejezetlenségnek, a »még nem teljesültségnek«, úgy is mondhatnánk, a formálatlanságnak. E formálatlanság, nyíltság vagy nyugtalanság mint a továbbfejlődés lehetősége és parancsa a legfeltűnőbb vonása a »kell«-nek, az erkölcsnek. Ebből adódik az erkölcs ösztönzése, pillanatnyi pihenést sem tűrő sürgetése, állandó készültsége és feszültsége. Ezt a feszült14