Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kassa Gabriella: A tragédia halála

lenség világa ez. E jelenség tendenciái egyelőre még inkább Amerikához kötődnek, de földrészünkön sem ismeretlen, és egyéb társadalmi folyamatokból következtetve hamarosan Európában is számolni kell ezzel. Hogy aztán megadja-e majd a választ az előbb feltett kérdésre, azt csak az elkövetkezők tudják eldönteni. A számos törekvés közül azért erre esett a választásom, mert korunk egyik legnagyobb problémája és kihívása fogalmazódik meg ebben, mégpedig a másság kérdése. A leszbikus társadalom saját másságának elismertetéséhez emberi létünket alapvetően meghatározó értékek megváltoztatását hirdeti. A görög tragédiák kora Ha életről, művészetről, tragédiáról van szó, a görögöknél kell kezdenünk. Különösképpen azért, mert a tragédia kifejezetten görög életélmény táplálta műfaj. A későbbi korok tragédiáihoz enélkül lehetetlen közelíteni. Azonban mielőtt erre rátérnék, fontosnak tartom megjegyezni, hogy az európai gondolkodás pluralizmuson alapul, melyet egyrészről valóban a görög kultúrkörből vettünk át, de nem elhanyagolható a héber hagyomány által közvetített gondolkodás sem. Minden más történet számunkra feltehetően kimerül annyiban, hogy a nép életviszonyait, törekvéseit írja le. Egyedül e két történetnek kell többnek lennie a puszta történésnél. Annyival kell többnek lennie, amennyiben alkotóként ma is élő erőkről van szó. A tragédia eredetét keresve tehát Hellász népéhez kell fordulni, a zsidó világérzéstől idegen a tragédia

5, de a műfaj későbbi megjelenéseiben erősen érződik az a gondolkodásmód is, amit kultúránk a héber hagyománytól kapott örökül. A görög élet alapérzése a kozmosztisztelet, a világhoz eredendően hozzátartozó harmónia és szimmetria tisztelete, melyben minden mindennel összemérhető: "... egy a bölcs dolog: felfogni az értelmet, amely kormányoz, áthatva mindenen mindent."

6 Nem hit ez a szó mai értelmében, hanem valóság-érzés. Az az érzés, mely tisztában van azzal, hogy minden ugyanúgy alkotórésze a világnak, ami pedig éppen részei által az, ami. Az otthon rendje ez, melyben ugyanúgy megvan a rendje az életnek is, mint a halálnak. A halál és a halhatatlanság egy görögnek nem olyan értelemben vett 142