Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

ködéstan" lehetne. Az esztétikai viszony, mely hangolni, láttatni kíván, állapotba hozni. Az illőbb kifejezésért Egyiptomba kellett mennünk, a kellemjóság, azaz az (isteni) állapothoz vezető lelki alkat megteremtőjéhez, a művészhez, aki sokáig beavatott, hiszen a szénekh (artifex, tekhnitész) nem művészt, kézművest, a művészi téhné ismerőjét jelenti elsősorban, hanem aki ért a megelevenítéshez, sőt a felelevenítéshez, a lényeg feltámasztásához, megmutatásához. (Ne feledjük, a halott pontos képe nem az objektíve reális hasonlóságot jelenti, nem a halott képe, az életet hordozó szellemi eidón, alakmás, a Ká útmutatója, aki a feltámadáskor a festmény/halotti maszk alapján ismeri fel az elporladt testet.) Persze, hogy nem a szép a művészet központi kategóriája, hanem a megtalálás (a felismerés, pontosabban maga az ismeret, a gnószisz). A szép az adott esztétikai rendszerre vonatkoztatott beteljesülés. A héber sephiroth-fa láthatatlan (noétikus) Dat-ja kapcsolódik a látható Tifareth-hez (aiszthetikus). A művelt középkor a fentieket a maga nyelvére fordítva ismerte is: A hamonia mundi, a musica mundana, a világ összecsengése, harmóniái, arányai (mesotés, s mesostés, ratio), s mindennek töredéke, az ember zenéje (musica humana, musica instrumentális). Az arab lant (= al'ud) az egyiptusi hárfa (nófert) a világ húrja, a világ lényege a működés, azaz a fogaskerekek (= harmónia). Miként a húron a hangok, úgy az emberek is egy homológ sor nik tagjai. A diá paszón a görög zeneelméletben a három szűnfónián (tetrachordok) át, az alaphangtól, annak oktávjáig való eljutást jelentette. A térközök, időközök (diásztéma) kitöltését, s egyszersmind túlhaladását is, pedagógiai értelemben: a növendék látóterének, egzisztenciális, ismereti-társadalmi életterének kibővítését, harmadsorban, filozofikusan annyit tesz: önnön partikuláris, egyed-létemet felemelni az existentiából az essentiába... Azaz repülni, borzongani a művészettel. Mi más lenne a művészet értelme? A papok, mystagogok-mysteriumok s az ily ceremóniákban alakuló szigorú, a mysteriumnak alárendelt "alkalmazott művészet" is ismeri-vallja a kozmosz ritmusát, a világciklusokat, a nagy létkaraktereket (vízözön, Faust, etc.). A művészet emlékezik. (Mnemozüné, az emlékezet istennője a Múzsák anyja.) Ez nem mond ellent a művészet poiétikus természetének. Emléket kelt életre az egyiptomi "nem-anh" = a 121