Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

nézőpontváltásra, világteremtésre, tükör felületre, közegteremtésre. Közösségi játék, az alkotó keze nyomait viseli, ugyanakkor a tékhné törvényeit is a közösség jóváhagyásával (érthetőség, el-felismerhetőség). A műalkotás mint önmagába mélyedés, az autentikus létmód, ami az akárkiből a mű nézőpontja szerint valakit alakít. Ugyanis a strukturálatlanul reám ömlő valóság megöl engem, ha nincs hozzá mértékem, szempontom, ha nem belőlem fakad, ha az érintkezési pontok nem átláthatók. A műalkotás közönsége így alkot interszubjektív világot, amelyben az egyének nem csupán létközösségben vannak, de a műalkotást illetően, de a műalkotás által hasonló an felvett nézőpontból kerülnek megismerési-megélési létmódba. A művészet (egyfajta) valóságteremtő ereje formálja közönséggé a műalkotás közönségét. A müvet nem csak megismerem; a mű belép az életembe, működni kezd bennem, s működhetek is általai Heidegger szavaival: "Die Kunst ist das ins-Werk-setzen der Warheit." Ezek szerint a művészet az igazság "beültetése", működésbe lépése. A művet nem csak én használom, hanem mint a Másik számára is adotthoz kapcsolódom hozzá, s nem egyszerűen megismerési, hanem eredeti létviszonyban vagyok a mű által a közönségben levő Másikkal. A mű teremti is ezt a létviszonyt, de ez anélkül is adott, tehát erre reflektál is a mű, s annak közösségi ceremóniája. Sokáig a műalkotás a közösségi aktus tárgya, s annak ürügye is. Amennyiben a művészet elszakad a társadalom teljességétől, s mint "magas" művészet egzisztál, s nem tartalmaz elegendő társadalmi mozzanatot, úgy szűk körű marad. Nem érvényesül a "miénk" élménye, az az érzés, hogy közöm van hozzá (nem-szubjektív ízlésesztétika, hanem eredetibb, alapvetőbb "pozitív felszólító jelleg"); üvegházban, önnön létalapjairól elmetszett növényként tenyészik tovább. Művészet a múzeumban. A műértési gesztusok elvesztése azzal fenyeget, hogy a műalkotás csak a beavatottaké lesz. így a szélesebb tömegek, az a közönség, melynek életében program ugyan a művészet mint kulturális esemény, ám csak mint kellék; e tömegek a távolodó, egyre nehezebben érthető művészetet válságban levőnek találják, holott a társadalom beteg, amely elvesztette művészetét. A művészet maga az emberi. A létidézés, a teremtő erő ajándéka. A kreativitás látszólagos új-szerűsége mellett (ellenére?) konzervatív, tudniillik vitális információkat őriz. Szelektálja a hibás fragmentumokat, kontinuitást teremt, identitást indukál. Úgy működik, mint a 117