Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

A világot a Másikkal e^ütt lakom. Az ember alapvető létmódja a "Mitsein" (Heidegger). A Másik tárgyi lehetetlensége engem is mint szubjektumot tételez. Mitsein, az in-der-Welt-sein"-ban". Ebben a szociális s ontológiai in-der-Welt-sein-ban a Másik nem konkrét, kontingens, arcnélküli: "das man". A das mAN (sic) az inautentikus existentia, a másik-mások úgy jelennek meg, mint: akárkik. A műalkotás mint közös, de legalább: mint közössé válható tudat­forma, mint távolságcsökkentő gesztus emelheti ki azt a Másikat a "das mAN" izolációjából. Mondanunk sem kell, a művészet értelmét sokáig ez előbbi adta. A mássá levés igézetébe foglalni a műélvezőt. A mostani, létfelejtett állapotból kiemelni, transzcendentálni. Innen, a mássá levés igényéből fakad a műalkotás eszközjellege is: Zuhandensein-j a. Ezen okból a művészet telítve van társadalmi vo­natkozásokkal, etikai, vallási, metafizikai, de tudományos tartalmi utalásokkal, a művészet a nagy integrátor - amíg az egész égisze alatt történik. A művészet ma lemond erről az egészlegességről, és arról is, hogy mássá tegyen bennünket. A kibernetikusán instruált társadalom egydimenziós embere, szűk egzisztenciális terében egyre inkább tö­megemberré válik. A tudományos módszer féktelen kompetencia­mámorában diadalra viszi a tudományt, ami mindent jobban tud az embernél. Az embernek nem marad hely, s a diadalmas tudomány(osság) győz az evolúció eddigi királyán, az emberen magán. De az is lehet, csupán a módszer győz a tudomány felett? Minekutána mi magunk mondunk le emberi arcunkról, vagy hagyjuk, hogy lemondassanak róla, nem marad hely a személyiségnek, eluralkodnak a funkcionális viszonyok. Individuum - hangyák lepik el a bolygónk. Az általános, generikus típusú ember jelenik meg korunkban. Jose Ortega y Gasset érdekes, s szerintünk felettébb találó defi­níciót ad a problémát illetően: ad 1. "A tömeg a sajátosan nem kva­lifikált személyek összege (...) ad 2. "Tömeg az átlagember, aki nem más, mint a többiek, csupán egy általános típus ismétlése." Ennek legfőbb sajátsága az önmagába mélyedés képtelensége, hiánya. így az ember nemcsak valakivé lehet, hanem hiányában akárkivé is fa­kulhat. Az ember nagy, "antropológiai kalandja" épp az, hogy önnön választásaival elvben öndetermináló lény lehetne. A "das man" mint inautentikus egzisztencia természetszerűleg vonatkozik az ortegai tömegemberre, akinek nincs személyes intus-a, 115

Next

/
Thumbnails
Contents