Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

tevékenység behatárolása is. A kübernétész elvileg kormányozza a hajót, így széles horizontot kell átlátnia. A jövőtervező kibernetikus viszont paradox módon leszűkül, világot akar vezérelni, egy előzetes világterv alapján (vö.: Heidegger: A művészet eredete és a gondolkodás rendeltetése

2). A szemeiótikosá-ember passzív "világolvasó", amíg a kübernétész aktív "világvezérlő". Az említett pólusok egymásból keletkeznek; a műalkotás kormányosként vezetheti az embert. Rögtön hozzá kell tennünk, talán csak a XIX. századig. A posztmodern korban a művészet válságban van, már nem autentikus szükségletként használjuk a művészetet. így az is lehetséges, az ember van válságban a művészethez való kapcsolatában. A jelolvasó ember a mérték (métron) tudója, a tékhnitész a lehetőségek és határok tudója. "Határ az, ami által valami a Sajátjába gyűlik, hogy abból a maga teljességében jelenjen meg, a jelenlétbe jöjjön elő."

3 Amennyire különleges helyzetűvé emeli az embert a lógosz, úgy az éneklő ember is figyelemre méltó. Vagy talán: énekelni annyi is, mint beszélni? A legenda szerint az ember mind a beszédet (értelmet, apófanziszt), mind az éneklés (hangszereket, komponálási) képességét az istenektől kapta. (Nem feltétlen szó szerint, azaz birtoklásuk a transzcencens lehetőségek birtoklása is.) Ez azt jelentené, e képességek az ember egyedi jellegzetességei. Az ember kivételes állat. Az ember éneklő, "síppal beszélő állat" (Zóon szürigmatikon ekhón). Mind a beszéd, mind az ének (= művészet) felfedő, apofantikus természetű. Létmegértést céloz. így az éneklő állat (Zóon melódosz ekhón), azaz a homo aestheticus, az értelme által beszélő ember, a filozófusok: szüntekhnitész-ek (azonosat tevők). Azonosat akarnaktesznek, még ha nem is azonos mérték és mód szerint: tudniillik teszik a létmegértés gesztusát. Gondolkodók, kereső emberek. A zene, a muzsika etimológiája is utal a hiánylény keresőgondolkodó gesztusára, (már maga a gondolkodás keresés is egyben): a muzsika a múzsákról kapta a nevét. A múzsák: mászái = keresők; mégpedig az erényt, kiválóságot, egészséget (egészlegességet) keresik. A múzsák gondolkodók, múszái. A művészetről való tudás egyben a kiválóság, az erény, az egészről való tudás is (apo tész areté). Az igazságot (= a létezőre való közvetíthetetlen emlékezést) keresve jutunk a múzsákon keresztül a műalkotás eszközlétéhez. Ami 109