Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

Miért van mégis esztétika? Lehet-e közvetíteni a műalkotást magát? Avagy, van-e jogunk közvetíteni a művészetet? Miért tudományosítjuk azt, ami eredendően nem az? A választ csak az ember s a műalkotás létfeledettségével lehet kapcsolatos. Ez a kiindulópontunk. A "Kant utáni esztétikai állapot" és a megbomlott világegység remélt gyógyírja az ész. A bizonytalanság, a totalitásból kiszakadt emberi hiánylény egyetlen mankójának az ész ígérkezik. A ráció fölértékelődik, s egyoldalúan kezdik használni. Az objektív, tudományos igazságot várjuk el a művészettől is. Csakhogy a művészet természete szerint másképp működik. Nem csak eszköz, eszközlétéhez elszakíthatatlanul hozzátartozik egzisztenciális léte. nem valóságot utánoz, tükröz, de perben áll a létezővel, nem tartja elegendőnek a már meglévőt, a kialakultat, a lezártan véglegeset, alternatív valóságot teremt, változik, folyékony, mert folyton születik, s nem csupán a van-nal, hanem a lehetségessel is törődik. Ekképp tartozhat a művészet az igazhoz és a nem-igazhoz egyaránt. Akár a beszéd, amennyiben feltár, felfed, az igazhoz közeledik, amennyiben elfed vagy kreál, a létet nem lefedve, nem az igazsággal áll kapcsolatban (lásd ehhez a megismerő-tükröző alkotások, s az "egy másik világot a világgal szemben" alkotások különbségét). A művészet modell (világkép), módszer (létforma), kísérlet (a személy, a közösség működési, manipulációs próbái). Az ember bizonytalan helyzetű a világban. Nem tudja, mi végre lakója e bolygónak, mértékrendje, létmódja nélkülözi a biztos menzúrát, a "Lét királya" nem tud igazi alapot találni önmaga létéhez, viszonya más létezőkhöz elnyomó-alakító jellegű. Nem éri be a "Lét pásztora" státusszal. Az ember (genetikailag is) hiány-lény, nem készen hozza önnön létébe a számára szükséges információkat, hanem szerzi (tanulja) őket. Az emberi lét arányai így nem adottak, hanem folyton, az ember által alakítottak. Az ember tehát diszproporcióban adott lény. Kivételes állat, visszaléphet a fuziszbe, vagy abból kiemelkedhet. Állatnak hiányos állat, szellem-lényként nehézkes, állati vonásai kísértik. A hiány mellé azonban esélyt, eszközt is kapott. Az ember sajátos és legszembetűnőbb adottsága az ész. Az ember: Zóon lógón ékhón = ésszel bíró lény. Mégsem egyszerűen "animal rationale". Megértésre, világmegértésre van esélye. A világot mint jelek contextusát, mint valami discours-t olvassa, a LET dolgait jelekkel látja el. 107