Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Koncsos Ferenc: Az értéketikától a személyiségetikáig (Gróf Révai József kísérlete egy etikai álláspont meglapozására)

is, nem is szabad".

6 Az érték filozófia végső fokon antinómiába torkollik. Történtek kísérletek az antinómia megoldására, de a megoldás metafizikai téren sem hozott megnyugtató megoldást, még kevésbé az etikában. Révay egyik írásában a probléma megoldatlanságát elemezve, megoldhatatlanságának megállapításáig jut el a következő módon. Érték és valóság nem definiálhatók, mert másra vissza nem vezethető őstények. Az értékek világa a feladatok birodalma, a valóság a tényeké. A normativitás pedig nem más, mint "az értékek rendje a valósághoz való viszonyában". A normativitásban két mozzanat különül el. Az egyik a dinamikus, amely az érték és valóság különbözőségére utal. Arra, hogy a valóságból értéknek kell lennie, azaz a valóság más mint az érték. így lesz az érték feladattá. A másik mozzanat a sztatikus, feltételezi az érték és valóság közötti eredendő megfelelést, összhangot, mert a normativitásnak nem volna jelentősége, ha érték és valóság ellentéte abszolút lenne. A normativitásnak csak akkor van értelme, ha érték és valóság egyszerre különböznek is, azonosak is, ha a két ellentétes oldal (dinamikus és sztatikus) szintézise megvalósítható. Az érték filozófiában történtek kísérletek a szintézisre, de eredménytelenek maradtak, bármelyik oldal mellett próbálták érvényesíteni a másikat. Révay bírálja a megoldási kísérleteket. 1. Ha érték és valóság különböznek, akkor érvényesül a dinamikus mozzanat, de a sztatikus nem. A sztatikus mozzanat érvényesítése úgy kísérelhető meg, hogy a valóság és érték határára az erkölcsi alanyt helyezzük, aki a két ellentétes oldal között közvetít. Az erkölcsi alany révén a való világ az értékrendbe átfordítható. Itt látszólag a dinamikus mozzanat mellett érvényesül a sztatikus. Valójában azoriban az érték és valóság két elvre való visszavezetéséből a következő állítás szerint a valóság a saját elve által, az értékelvre való tekintet nélkül meghatározott. Következésképpen a valóságos dolgok értékességéhez az értékminőség semmit sem ad hozzá. Ez az álláspont bár kimondja a valóság és érték véletlen koincidenciáját, de az egyezésből nem következik, hogy a valóságból érték lett. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha az értékek valóságot konstituáló szerepét elismernénk. Ez viszont csak úgy képzelhető el, ha a dolgokat az értékkategóriák teljes egészében meghatároznák. A valóság lényegi értékszeríísége csak akkor értelmezhető, ha nem föltételezünk külön valóságelvet. Külön valóságelv föltételezése esetén egyedül a sztati9