Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Hársing László: Hit és racionalitás
Ez a társadalmiasulás értékjavaknak a befogadása. Ezeknek az értékjavaknak egy része testi fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen. De érték számunkra a simogatás, a kedves szó, a velünk folytatott játék, az ismeretek és tapasztalatok akár spontán, akár intézményesült átadása. Az értékbefogadásnak van egy nélkülözhetetlen előfeltétele: a bizalom. Aki értékjavakat fogad el mástól, és azt nem utasítja vissza, bizalmat táplál azon személy iránt, aki az értékjavakat felkínálja. A bizalom annak a feltételezése, hogy a felkínált értékjavak számunkra valók, vagyis alkalmasak valamely szükségletünk kielégítésére. Ez a feltételezés azonban nem több puszta várakozásnál, hiszen csak utólag derül majd ki, hogy alkalmassága valóságos volt-e. A bizalom elsődlegesen az értékjavakra irányul. Keressük azokat a jelzéseket (ismérveket, indexeket), amelyek lehetővé teszik a valódi értékjavak felismerését. Mindezt hosszú tanulási folyamatban sajátítjuk el, mely sok-sok kudarccal jár. E kudarcok késztetnek bennünket cselekedeteink korrekciójára. Ritkán mások, gyakrabban saját kárunkon tanulunk. Szerencsénkre azonban az értékjavakat nem mindig magunknak kell felkutatnunk, gyakran mások kínálják fel számunkra, akik - méltónak mutatkoznak bizalmunkra. Szüleink, nevelőink, pajtásaink, barátaink, jó ismerőseink stb. mind-mind olyasvalakik, akikben bízhatunk. Már az eddigiek alapján is nyilvánvaló, hogy a bizalom lehetséges alapjai közül az első hely a szeretetet illeti meg. Ha valakinek a részéről szeretetet érzünk, önkéntelenül bízunk is benne, hiszen a szeretet önzetlen, nem fél az áldozattól, és csak olyasmit akarhat, ami javunkra válik. De ugyanígy elmondhatjuk-e, hogy akit szeretünk, bizalmat is érzünk iránta? Ezt már nem mindig tehetjük meg. Szeretetünk tárgya lehet méltatlan erre az emelkedett érzésre. Nem lehet azonban bizalmunk olyan emberben, aki iránt nem érzünk tiszteletet. Tiszteletre pedig a másik ember embersége késztet bennünket. Az emberség méltóság, amelyet ki kell érdemelni. Az érdemszerzés alapja a közösség javára és saját javunkra végzett eredményes tevékenység. Annak alapján tesszük ezt, hogy ha valaki az eddigiekben emberséges volt, azt várjuk, hogy a jövőben is hasonló magatartást tanúsít. A bizalom feltételezi a kialakított beállítódás folyamatos megmaradását. Már kiemeltük, hogy a bizalom feltételes. Ez a feltételesség azt jelenti, hogy van alapunk arra, hogy a másik embertől valami — szélesebb értelemben vett ~ jót várjunk, vagy azért, mert szeret bennünket, vagy azért, mert méltó tiszteletünkre. A szeretet és a tisztelet azonban nem meríti ki a bizalmat megalapozó alternatívák körét. Elképzelhető ugyanis, hogy olyan emberben is bízunk, akihez nem kapcsolnak bennünket a szeretet kötelékei és nem is tiszteljük megkülönböztetett módon, de tekintély számunkra. A tekintély kijelentéseit igaznak fogadjuk el, vagyis olyan 8