Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

hit minden formájában benne van a bizalom, a ráhagyatkozás, az egyetértés bizonyos foka, de a kétely, a tartózkodás és a kockázat mozzanata is. Ahhoz, hogy a "hit" fogalom tartalmát tovább pontosítsuk, illetve többértelműségét valamiképpen rendezetté tegyük, feltétlenül említést kell tennünk arról a fogalomhasználatról, amikor a hit teljes és korlátlan egyetértést jelent. Ez lehet fanatizmus megnyilvánulása, de valamely tény fennállásáról vagy bekövetkezéséről alkotott olyan bizonyosság is, amelynek a hagyomány ereje, tekintélyelvűség, tömegpszichózis, mentális elváltozás stb. a lehetséges oka. Ilyen esetben a hit valójában a tudás helyére lép, illetve a tudást alárendeli magának. Már Platónnál megtaláljuk a hit (pisztisz) és a tudás (episztéme) megkülönböztetését. A tudás nála olyan ismeret, amely biztosan igaz, a hit nem lehet igaz is és hamis.

1 Másutt a tudás mentes a tévedéstől, a vélekedés tartalmazhat tévedést.

2 A tudás és hit tartalmi különbsége e szembeállításból kirajzolódik, ugyanígy a tudásé és a vélekedésé is, de homályba marad a vélekedés és a hit tartalmi viszonya. Kant A tiszta ész kritikájában valamivel tovább megy a vélés, a hivés és a tudás kapcsolatának megvilágításában: "Vélés tudatosan mind szubjektíve, mind objektíve elégtelen igaznaktartás. Ha ez utóbbi csak szubjektíve elegendő ekkor hivés a neve. Végül a mind szubjektíve, mind objektíve elegendő igaznaktartás tudásnak mondatik."

3 E megfontolás ellenére úgy véljük, hogy a hit és a vélekedés, a "hit" szó minden olyan jelentése esetén, amikor a hit nem lép a biztos tudás helyére, majdhogynem szinonim terminusok. A továbbiakban nem teszünk különbséget közöttük. A modern analitikus filozófia is kísérletet tett a hit és a tudás kapcsolatának megvilágítására. Általánosan elfogadott, hogy a tudás logikailag erősebb állásfoglalás, mint a hivés, hiszen mindent, amit tudunk, hiszünk is, de nem megfordítva, és amit tudunk, annak igaznak kell lennie, de nem mindénnek, amit hiszünk.

4 Austin arra a nyelvi sajátosságra mutat rá, hogy nem kérdezzük azt, hogy "Miért tudod ezt vagy azt?", és azt sem, hogy "Honnan hiszed ezt vagy azt?". Szerinte ez azért van, mert a tudás alapját meghatározott információ-források, a hitnek alapját pedig érvek alkotják. A forrásokra a "honnan"-nal, az érvekre a "miért"-tel kérdezünk.

5 Austin a "tudni" és a "hinni" különbségére még egy másik szempontot is megad. IIa azokat a kérdéseket, hogy "Honnan tudod?", illetve "Miért hiszed?" bizalmatlanul tesszük fel, az első esetben úgy véljük, hogy az illető nem tudja, a második esetben nem vonjuk kétségbe, hogy hiszi. Stegmüller szerint azért nem érdeklődünk a tudás megismerési alapja iránt, mert az igaz ismeret forrásáról és megszerzése módjáról érdemes beszélni, de a "miért"- kérdés felvetése értelmetlen. IIa csak a hitről van szó, akkor a megismerő 6