Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Koncsos Ferenc: Divat és modemitás
bői a forradalomból indult ki. A változás azonban nem tekinthető kritikai fordulatnak, mert nem történt más, mint hogy a forradalmi divatkritika bár a forradalom nevében, de mégiscsak a morális rend és a klasszikus előítéletek örököse maradt (!)• A divatban benne rejlő immoralitás vádja bizonyos szempontból megalapozott, bár hiábavaló. A divat nem ismeri a jó és a rossz értékeit, egyszerűen túlmegy rajtuk. Mindenféle rendet felforgat, akihez szól a lehetséges világok legjobbikába meríti, helyettesítvén az egyén által elveszített vonatkozási pontokat. A világ alkotóelemeire bomlollsága mutatkozik meg benne. Szakítani kényszerít a vonatkoztatni képes racionalista világrenddel, annak minden változatával. Ez a különössége arra mutat rá, hogy a divatnak a modernség keretein belül van legsajátosabb létezése. A primitív világ jellegzetes kultúráiban inkább lassú, visszafordíthatatlan stílusváltozásokat figyelhetünk meg, nem a modern kultúrákra jellemző, gyakran visszatérő divatformákat. A tradicionális társadalmakban a hangsúly a csoporton van és a hagyomány szentségén — nem az egyéniség kifejezésén (2). Csak a modern korban jött létre a divat szezonális változásokhoz kötött körforgása. Ennek oka világossá lesz számunkra, ha összevetjük az archaikus- és a modern társadalmak normatív szabályozási rendszereinek működését. Az előbbiekre a szociális szabályozás tradicionális formái jellemzők: a szokás által szabályozott magatartásformák szüntelen újratermelődése, ahol az újítás mint hiba jelent meg. E társadalmak ellenérzéssel kezelték, sőt nem ritkán kegyetlen büntetéssel sújtották az újítókat. A modern társadalmak -- a reneszánsztól kezdve — a megszokottól való eltérést pozitívan értékelik. A modernséghez — amely felkeltette az újítás iránti vágyat és kiterjesztette az európai társadalmakra a lehetséges változások totális világát — általában pozitív asszociációk kapcsolódnak, amelyek összefüggnek a progresszivitással, alkotótehetséggel, viszont ellentétesek a rutinnal, érdektelenséggel, konzervativizmussal. Valójában persze a modernség nem áll teljesen ellentétben egy-egy régi standard aktualizálásával, a "retro"-stílusú dolgok népszerűségével sem. A normalitás és a dival A modern divat összefüggésben áll a szokásokkal. Mivel a szokások változása nem függ az egyének konkrét cselekedeteitől, ezért viszonylag állandó viselkedéstípusok, és mint ilyenek az emberi kölcsönhatások fő irányát szabják meg. A divat pedig bizonyos értelemben a szokást megtörő újítás, a szokás legitim szeszélye, bár iényegében maga is olyan szokás, ami a szokástól való eltérésnek álcázza magát, és a külső látszat mozgásával köti le a változásra kész erőket. A divat a változás mítoszát juttatja kifejezésre (3) és emeli legfőbb értékké a leghétköznapibb dolgokban 22