Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. British and American Philologycal Studies (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádár Judit Ágnes: Egy XVIL századi magyar-angol kapcsolat nyomában. (Diószegi Bónis Mátyás és Richard Younge)

94 szavai, mentegetőzései, kérdései csak feldobják a labdát, amelyet az egyházfi hosszú, beszédfordulatokkal és szónokias körmondatokkal ékes játék után üt vissza. Ez az aránytalanság a mondanivaló szempontjából végül is elfogadható. Ami a szövegtagolást illeti még, érdekes, hogy a szónoklatok csúcspontjaként leírt gyógyulási útmutató nyolc plusz egy lépésben foglalja össze a káromkodás bűnéből való kikúrálás lehetséges módját (12—14.1.). Ezek közt elsőként az őszinte megbánást hozza, majd ennek megszilárdításáról, Isten tiszteletéről tanít. A harmadik lépésben mondja, hogy a Sátán kísértésének ellent kell állni, majd felszólít, kerüljük az ördög társaságát, féljünk tőle, mert az fertőző. Erre egyébként Diószegi is utalt már. Az ötödik és hatodik tanács az, hogy hallgassuk Isten igéjét és komolyan meditáljunk arról, hogy az Úr milyen szeretettel fordul hozzánk. Ne feledjük, hogy ő a mi mindeható bíránk, aki mindenütt jelen van - mondja a hetedik lépés. Végül -- de legfőképpen — ne mulasszunk el imádkozni a Szentlélek segítségéért, mert enélkül erőnk kevés. A plusztanács az, hogy teljes bizonyossággal kell hinni a Megváltóban. Visszatérve Bónis Mátyás könyvére, formai szempontból sokkal kerekebb, zártabb egésznek látszik, mint Younge írása. Márpedig ha irodalmi hatást feltételeznénk angol részről, az valószínűleg befolyásolta volna Diószegit traktátusának felépétésében is. Tematikájában sikeresebben kutathatunk, bár vannak olyan egyezések, melyek a műfaj korabeli legtöbb alkotásaiban megjelentek. Ilyenek például a képi és nyelvi megformálás már felsorolt stíluseszközei, nagyobb jelentésegységek tekintetében pedig a szereplők és viszonyuk. (A káromló-hírnök viszony hasonló viselkedést feltételezett, mint a prédikátor és a személyesen meg nem jelenített részeges, avagy olvasója.) Általános társadalomképükben és felfogásukban is vannak ilyen rokonvonások, például a nemzetféltést érző teológus által festett korkép. Nyelvezetüket tekintve magától értetődő, hogy két ilyen földrajzi és társadalmi távolságra lévő ország gondolkodói nem szólhattak azonos módon, mégis a szónoklás, a meggyőzés legtöbb eleme hasonló. Diószegi írásának nyelve olyan gazdag, árnyalt, fordulatos magyarságú, hogy bár több évszázad eltelt műve megírása óta, még ma is élvezhető és szórakoztató olvasmány. Bán Imre szerint Diószegi a németalföldi festők kocsmai ábrázolásához hasonló életképekben fogalmazott. Stílusa realisztikus, sőt a naturálistól sem távoli, elbeszélőmódja pedig barokkos bő áradású próza. Az angol mű szókincsével hasonló a helyzet. Természetesen a korabeli nyelv jelentősen eltér főleg alaktanában a mai angoltól, ennek ellenére a szöveg ma is könnyen olvasható. Nyilvánvalóan a XVII. századi nyelvhásználat, a teológiai szavak és a szónoklás követelményei határozták meg a szöveget. Itt szójátékokkal is találkozhatunk (például: ear-hear (Younge im. 1.1.), morning-mourning (6,1), sőt humoros meg-