Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. British and American Philologycal Studies (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádár Judit Ágnes: Egy XVIL századi magyar-angol kapcsolat nyomában. (Diószegi Bónis Mátyás és Richard Younge)

93 melyek teljesítésével elnyerhető az Úr által ígért kegy, melyre köti szava (8.1.). Ez az írói magatartás nagyon is tudatosnak, határozottnak tűnik, sőt a szerző gyakran belefeledkezve a hírnök szerepébe elragadtat ja magát, és indulatosan tör ki a vétkes ellen. IV. A magyar és angol mű összevetése Ami az elbeszélőt illeti, Diószegi igyekszik objektív képet rajzolni, bár a részegekről szólva jellemformálása nem mentes az érzelmektől és indulatoktól. Ha viszont e vonatkozásban vetjük össze az angol fordítással Younge hírnökének heves kirohanásai (Pl. "Oh what a blasphemous imagination is this against Jesus Christo") (10.1.). fenyegetései, szónoki fordulatai sokkal szigorúbbak, végig a felsőbbrendű lény pozíciójából intézi szavait a káromlóhoz. Kettőjük viszonyát jól mutatják a következő sorok is: "The disease appears not many times to the Patient himselfe, yet when he talkes idly the Phisitian knowes he is even sick to death" (15.1.). Diószegi viszont könnyed humorral fűszerezi mindezt, így elkülönülni látszik a komor középkori inkvizíciós bírósághangulattól a modernebb olvasó számára is élvezhető írásával. Ő maga is inkább alázatos, beszédével ajánlja a megtérést, nem követeli ki. Egyébként nyelvezetére nem a Pázmányhoz hasonló intellektuális stílus a jellemző, sokkal inkább az említett közvetlenség és közérthetőség, amely sok vonatkozásban közelít a köznyelvhez. Kiemelkedőek például a már korábban említett állatpárhuzamok. Az emberi és állati viselkedés bizonyos jellegzetességeit összeveti és gúnyos, nevetséges analógiákkal szégyeníti meg a részegeseket. Younge a kígyó mellett veszett kutyához hasonlítja az iszákost, Diószegi külön fejezetet szentel ennek, mondván,: "hogy nem ember, sőt az oktalan állatnál is alábbvaló" a részeges (Diószegi im. 2.r.). Találékonysága határtalan, mint másutt is, ahol hizlaló borzsákhoz-, fertőző beteghez-, "közepén meggyulladott házhoz" hasonlítja... Vizsgálódásunkban továbbhaladva a mű kompozíciójára is érdemes kitérnünk. Diószegi a kor szokásnak megfelelően ajánlólevéllel és záróintéssel keretezi a harminchárom ún. levelet. Az egyes részek terjedelme változó, általában azok a hosszabb fejezetek, ahol az említett írói eszköztárát fitogtatja sok példával és idézettel, írásából hiányzik a nagyobb témaegységek kialakításának igénye, viszont a gondolatiság és olvasmányosság arányára ügyel végig. E ponton összevetve Richard Younge írásával elmondható, hogy az angol szerzőt nem jellemezte formai igényesség és következetesség, inkább szabadjára engedte tollát... Például művét egy "in medias res" kezdéssel indítja. ("Sir, methinkes you sware and curse, as if he that made the eare could not heare."). (Younge im. 1.1.). A szinte egybefolyó textust a hírnök beszédfolyama vezeti érvről-érvre, szinte alig tudja magát visszafogni. A káromló