Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. British and American Philologycal Studies (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádár Judit Ágnes: Egy XVIL századi magyar-angol kapcsolat nyomában. (Diószegi Bónis Mátyás és Richard Younge)

89 II. Diószegi Dónis Mátyás és műve A kevés rá vonatkozó adat közül csak a legfontosabbakat említem: Diószegi református lelkész volt, aki — mint sok kortársa — maga is külhoni tanulmányokat folytatott 1647—50 között. Elsőként a franekeri teológiai karra iratkozott be, ezután Leidenbe ment, ahol 1649-ben megírta a már említett művét, majd Groningenben járt, ahol respondens is volt egy magyar puritán törekvéseket érintő vitában. Hazatérve Szent jóban telepedett le, azután Biharon, Hajdúszoboszlón és Püspökladányban lelkészkedett. Művének pontos címe: Az részegesnek gyűlölséges, utálatos és rettenetes állapot] a (Leyden, 1649.) "Mely írattatott, es kibotsattatot amaz Istenes es józan eletet szerető JUNIUS FLOR1LEGUS, Anglus altal. Es magyar nyelvre fordíttatot Diószegi o Bonis Matyas altal. Nyomtattatot Leydenben, Leffer Peter altal. Ez utóbbi bejegyzés alátámasztaná azt a feltételezést, hogy a magyar szerző mindenképp ismerte az angol hitvitázót, de kérdés továbbra is, hogy valóban fordításról van-e szó, és vajon — az azonos tárgyú mű hiányában ~ kapcsolatba hozható-e Younge másik írásával ez az értekezésDiószegi müve nem összpontosított egyetlen gondolatláncra; harminchárom fejezetének egyes témái csak nagyjából csoportosíthatók egységbe: az ajánlólevél után definiálni próbálja a részegséget (1. r.), majd kedvenc gondolatpárhuzamát indítja: az állatoknál is alávalóbb viselkedésükről beszél (2—4.r.). A szellemi lepusztulás, a titkok kifecsegésének témája fontos szerepet kap Younge írásában, ez Diószeginél is lényeges láncszeme az érvelésnek (5.r.). A következő az "éktelen esküvések" és átkozódások bűne, amely Younge művének is alappillére (6.r.). Érdekesen ír Diószegi a részegség altípusairól, mint következmény-bűnökről (7.r.). A következő hét fejezetben (8—14.r.) részletesen elemzi a részeges viselkedését, becstelen állapotát, melyben az ördög könnyen megkaparintja magának és az örök kárhozatba taszítja. Általában ezek a részek a legélénkebbek, legszínesebbek, itt érvényesül az író stílusművészete, amelyről Bán Imre adott méltatást. Szembetűnő, hogy a becstelen állapotot (14j.) Younge is hangsúlyozza, ahogy a tobzódás, illetve káromlás olyan lelkiállapotba taszítja az embert, ahonnan már bármilyen bűn csak egy lépés és ennek veszélyét felmérhetetlennek tartják. A mellékbűnökről (16.r.) nem győz eleget szólni Younge sem. Itt általában a kocsmai tobzódást, lopást, hazudozást, paráználkodást és a lazább erkölcsökkel járó egyéb "fertelmes bíneket" említik. Younge hangsúlyozza, milyen kegyetlen büntetés vár ezen vétkesekre. (Younge im. 7.1.) A fenyegetés mértéke Diószeginél változó: néha a pokol kénköveit láttatja az angolhoz hasonlóan, néha csak általánosságban említi az Úr büntetését.