Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. British and American Philologycal Studies (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádár Judit Ágnes: Egy XVIL századi magyar-angol kapcsolat nyomában. (Diószegi Bónis Mátyás és Richard Younge)

88 külföldön tanuló magyar diákok közvetítésével jutott el hazánkba. A harmincéves háború következtében hanyatló Németország után leginkább Hollandia egyetemeit látogatják a polgári és kisnemesi származású magyar diákok. Nekik köszönhető sok teológiai értekezés lefordítása magyar nyelvre, tanáraik — mint például Amesius, Descartes vagy Coccejus — elvei alapján. Ennek a fajta irodalomnak konkrét gyakorlati célja volt a népnevelés — a szó átfogó értelmében —, és ennek eszköze volt a vallásos agitáció. Ezen belül is az 1640—90 közötti időszakban a polgári művelődésre és irodalomra főleg a puritán hatás volt jellemző. Mint ahogy azt Gömöri György is megállapította, a magyarangol kapcsolatok erősödése az 1620-as évektől megélénkülő kultúrtörténeti jelenség. A magyar teológusok, ezen belül is főleg a Hollandiában tanuló diákok érdeklődéssel fordultak az angol politikai változások és a puritán vallás anglikán formája felé. Két módon nyilvánult meg mindez: egyrészt magyarok Angliában telt látogatásaiban, másreszt pedig egyes angol művek magyarra fordításában. Előbbit bizonyítják azok a kikötői lajstromok (Callendar of State Papers), melyekben lejegyezték a beutazó magyarokat Cromwell protektorátusa óta. Itt találhatjuk például Komáromi Csipkés György nevét, aki Londonban még könyveket is vásárolt vagy Budai Istvánét, aki Oxfordban tanult egy ideig. Sajnos a többség anyagi okokból nehezen jutott ki Angliába, és csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak azt, hogy néhány előadás és prédikáció meghallgatásán túl tanulmányokat is folytássanak valamelyik jőhírű angol egyetemen/* A század közepének kegyeségi és népnevelő irodalma sok angolból átvett művet is magába foglalt, liiszen az angol nyelvismeret viszonylagos elterjedése a református egyházi értelmiség körében megkönnyítette a nagy angol puritán teológusok (William Perkins, Lewis Bayley és William Arnes) tolmácsolását. Egy latin eredetű műfaj, az íin. ars morendi ~ melynek angol változata a "courtesy book" vagy "conduct book" — is meghonosodik némiképp. Ezen istenes életre és halálra vezérlő könyvek egyike a Darholcz Kristóf által magyarított Novissima Tuba, melyet Brathwaithiől vett át. E mű a következő konklúziót rejti: "Ez világon úgy kell élnünk, hogy mikor a Test az koporsóban az férgektül kezd rágatni, a Lélek vígadhasson az szentekkel az egekben."^ E puritán neosztoikus életeszmény hirdetői az említett teológiai munkák. Jellemző volt, hogy a népszerű angol könyveket fordítók általában csupán egy-egy jelentősebb művet készítettek el életük során. Ilyen volt például Perkins: Praxis pietatisénak Iratosi T. János általi lefordítása, de említhetnénk még az 1636-ban alapított utrechti egyetemen tanult Felsőbányái S. Mihály és Bökényi Filep János egy-egy művét is.

1 Mellettük azonban volt egy szerző, aki nem fordítással, hanem önálló müvével emelkedett ki ebből a körből.