Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. British and American Philologycal Studies (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádár Judit Ágnes: Egy XVIL századi magyar-angol kapcsolat nyomában. (Diószegi Bónis Mátyás és Richard Younge)

92 Gyakran használja a párhuzamokat, hasonlatokat, melyekhez hasonlót Diószeginél még többet találunk, például:"(...) roaring and drinking is the horse way to hell, whoring and cheating the foot way, but swearing and cursing followe Corah, Dathan and Abiram". További példa még a gondolatpárhuzamra:"(...) Cursing shall be their sins, and their chiefe case. Blasphemies their Prayers, Lacrimae their notes, Lamentetion all their harmony (...), their morning, songs their mourning songs for ever". (6.1.) Bár Younge-nál is előfordul, de ritkább az állathasonlat, mint Diószeginél. Ez közkedvelt elbeszélőtechnikai fogás volt és magyar vonatkozásban elég utalni Heltai fabuláira, ahol szintén megvan az állatszereplőkkel történő ábrázolási lehetőség. Az angol mű egyik jellemző mondata állhat példaként: "Being like so many mad dogs, that fly in their masters face who keepes them." (9.1.) Younge gyakran használ az élőbeszédből átvett fordulatokat, kiszólásokat (pl. "Alasse, ignorant Wordlings"), írásmódjára vonatkozó megjegyzéseket (pl. "But to make it yet more clear..." (8.1.), és szónoki fordulatokat (pl. "Oh what a blasphemous imagination is this against Jesus Christo thinke that he came in to the world to be a patron of sinne (...)" (. 10.1). A káromló szerepe már sokkal kevesebb dramaturgiai eszközből áll. Az említett egyszerű kérdéseken túl talán csak egyszer tűnik energikusabbnak, színvonalasabbnak és eredetibbnek kérdése, és itt meg is bomlik kissé az addig megszokott szereparány, amikor a káromló megkérdi: de honnan tudja a hírnök oly biztosan, hogy ő nem féli Istent, hiszen Ura nevét nem becsmérli stb. (15.1.) Végül természetesen a hírnök győzedelmeskedik a dialógusban és minden erejét és tudását összeszedve az ige erejével "döfi le" ellenfelét, aki meggyőzve és megtérítve adja meg magát. A hírnök azután utolsó dörgedelmeivel inti a bűnöst a megtérésre. Az utolsó sorokban es az utóiratban egy könyvet {A bün feltárásának útja címmel) ajánl a szerző, majd pedig gyakorlatiasan gondoskodik könyve terjesztéséről, egészen pontosan megjelölve, hogy hol lehet hozzájutni. Kéri a szíves olvasót, hogy ha tetszett, terjessze könyvét. Zárásként pedig pár soros hibaigazító jegyzéket csatol. Younge egy helyen hivatkozik egy könyvre (An Abstract of Some case Characters, 11.1.), bár szerzőjét nem közli, és további irodalmat is ajánl a tárgyalt bűn utáni érdeklődőknek: Downames: Treatise of Swearing című könyvét, Dod a harmadik parancsolatról írt művét és egy későbbi tanulmányt, melynek címe: Sinne stigmatized - avagy a Megbélyegzett bűn. Szorosabban vett forrásaként csupán a Bibliára utal. A bibliai részleteket mindig pontosan jelölte, mindkét testamentumot bőven felhasználta Diószegihez hasonlóan. Younge istenképéré jellemző, hogy túl megbocsátónak tartja az Urat a káromlókkal szemben, és úgy látja, hogy ezzel az engedékenységgel visszaélnek a bűnösök, alkudoznak az égi hatalommal. Bizonyos kötelességek vannak Istennel szemben,